Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat

a politikai agitátorokra gondoltam, akik mögöttük rejtőznek, Kämpfer szavaira kellett emlékeznem, melyeket Londonban és Leuvenben hozzám intézett. Ilyenkor mindig kézzelfogható, szilárd, pontosan körülírt reálpolitikai eredményre jutottam. Előre láttam az eljövendő eseményeket, de hallgatnom és várnom kellett. Mary is várt. Láthatatlanul, mégis láthatóan Hans Kämpfer állt mögöttünk. Nem számított, fehér majom-e, politikai ügynök vagy éppenséggel hóbortos alak, aki a maga és mások mulattatására keveri a kártyát. Fenyegetőleg állt mögöttünk: ő is várakozott. Az 1921. esztendő második felében India nyugodt, tervszerű szabadságmozgalma gyökeresen megváltozott. A hatalmas ország addig tengerhez hasonlított, melynek sima, mozdulatlan a tükre, de máról holnapra viharzó óceánná változott, hullámhegyekkel ostromolta a szárazföldet és az eget. Döntő események hajszolták egymást. Nem volt megállás. Gandhit elkapta a dühöngő vihar, mind fergetegesebben dobálta ide-oda, bele a halálos veszedelmekbe. Az égzengésből villámok zúdultak a földre, és mindent lángba borítottak. Gandhi még levelet ír az alkirálynak, azt a levelet, amely történelmi nevezetességre tett szert. Engem küld Lord Readinghez, hogy személyesen adjam át. Az alkirály pompás fogadótermébe vezettek, melynek szembetűnő méretei voltak. Építője nyilván Anglia hatalmát akarta a teremmel jelképezni. Nem rajta múlt, hogy mégis meghitt, megnyugtató hatást gyakorolt rám. Hamar észrevettem, hogy ez a nyugalom és meghittség Lord Reading személyének csodálatos, önmagában nyugvó lényét tükrözi. Ennek egy sugarát már a bemutatás pillanatában elkaptam. Éppen akkor érkezett Montagu államtitkár hírhedt sürgönye, melyben a Gandhi és a hindu szabadságmozgalom ellen foganatosítandó legszigorúbb intézkedéseket jelenti be. Gandhi elfogadta a kihívást, és egy cikkében kifejtette, hogy állja a harcot, India a végsőkig fog küzdeni. Jellegzetes angolszász arc. Az első benyomás ennél nem 326