Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat

Braganza egymagában ült itt, valahányszor Mary egy előkelő szálló vagy tánchelyiség ötórai teáján mindenáron részt akart venni. A tornyak tőszomszédságában zöldell egy kis park, amely a hercegi kertekkel határos. Braganza nagyon szeretett itt tartózkodni. Egyedül volt, senki sem zavarta. Arra gondolt, ami homályos és zavaros: útjára, a hosszú útra, melynek még mindig csak az elején tart. Mit is mondott a Mahatma? „Még nem lelted meg a titkot, Braganza! Régi kéziratra bukkantál, de nem találtad meg a titkot... Még egyszer neki kell vágnod az útnak, hogy megtaláljad. Ezt az utat végig kell járnod!... Ismerem ezt a te utadat, és azt is tudom, hogy vissza fogsz térni... De ha erre az utadra, mely hozzád, lelked titkához vezet, nem indulsz, amíg nappalodik, az örökkévalóságban sem lelsz majd békességet..." Ezen az úton halad-e most? Tekintete a hercegi villák káprázatáról a „Hallgatás tornyaira", a párszik kísérteties temetőjére tévedt. Fejedelmi pompa és enyészet egymás tőszomszédságában! Az ellentét rejtelme hatást gyakorolt rá. Gazdagság, földi hatalom végső foka, és mellette a halál, a megsemmisülés örvénye. .. A párszik alkalmasint kevés idő előtt új halottat ravataloztak fel az egyik toronyban, mert a dögkeselyűk sűrű rajokban húznak el a sötét, viharverte, alaktalan kőépítmény fölött. Rikácsolva szálltak a levegőben, csapkodtak szárnyukkal, lebuktak a mélybe, mintha a szerencsésebbekre akarnák vetni magukat, melyek előbb jelentek meg, és a hullából nagy lakomát csaptak. A torony belsejéből éles, vijjogó hangok válaszoltak — az odafent falatozó dögök nem engedték át másnak a zsákmányt. A támadás és védekezés harci játéka minden percben megismétlődött. Fenséges nyugalomJban állnak a „Hallgatás tornyai". Mélyen alattuk terült el a milliós város és a tenger. — Nem tagadhatom, hogy ez a hely valóban rendkívüli módon alkalmas mélységes elmélkedésekre! A hatvan év körüli, előkelő férfi világosszürke ruhát hordott, hozzá sárga betétes vászoncipőt. Könnyedén meghajolt, tekintetét monoklija mögül Braganzára villantotta, 316