Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat

— Tienen irányából jöttek... Ott már égett minden!... Kevéssel utána Leuven lángokban állt!... — Most egyszerre kiegyenesedik, teste feszes tartásba lendül, Braganza felé fordul, és élesen, bántóan felkacag. — Milyen módon fogjak hozzá, hogy a titok nyomára jussak, és spleenes fáradozásaim sikerrel járjanak? Ezt éppoly kevéssé tudom itt Indiában, mint Leuvenben, mikor a régi kézirat után kutatni kezdtem. Tudod, hogy nem régi kézirat után kutatok, és mindenféle spleenről letettem. Nagy tervet akarunk valóra váltani. Utunk a titkon át visz célunk felé, és a kéziratra szükségünk lesz, de tudni vélem azt is... Ismét elfordult Braganzától, és kitekintett a tengerre. — Mi megy benned végbe, Mary? — ... tudni vélem, hogy előbb India is lángba fog borulni ... — felelte halkan, és Braganza alig értette. — Hát jól van, hajózzunk át az öblön, és nézzük meg Elephanta sziklaszentélyét. Malabar dombja változatlanul vonzotta Braganzát. Erről a magaslatról jól láthatta Bombay és a tenger panorámáját. Baroda hercegének csodaszép, felmérhetetlen értékű villája a Malabar-dombon épült. Ennek az építészeti remekműnek pazar, tékozlással alkalmazott ornamentikája ijesztő ellentétben áll a „Hallgatás tornyaival", melynek egyike váratlanul és meglepően magasodik az ember elé, mintha elzárná az utat, és kíváncsiak számára intő jel lenne. A tornyok, melyek mintegy a hercegi villák és nyári lakok pompájának szívéből merednek az égnek, az ősi párszi törzs temetője. A párszik Zarathusztra tanát követik, a halottakat tisztátalanoknak tartják, és nyitott tornyokban ravatalozzák fel őket. Ezért keringenek a „Hallgatás tornyai" fölött szüntelenül tömegesen dögkeselyűk. Zsákmányra várnak, friss hullákra. Az undorító vészmadarak az ormótlan tornyok fölött sötét felhőt alkotnak. Az enyészet szaga néha a hercegi villák negyedét is elborítja, és a világ legdúsabb kertjei fölött a halál lehelete szálldos. 315