Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

uszították a kettőt, egyszer az egyiknek, majd a másiknak adtak .igazat, és tetszésüket tapssal juttatták kifejezésre. A két dühöngő már csak fél kézzel kapaszkodott a kéménybe, a másik ökölbe szorult, hadonászva fenyegették egymást. Hirtelen a keszeg emberke ügyesen, álnokul, mintegy lesből olyat rúgott a kövér oldalába, hogy a nagydarab ember elvesztette egyensúlyát. Felordított a fájdalomtól, de az ordítást elnyelte a tömeg gúnykacaja, az utca elismerése, mellyel a rögtönzést jutalmazta. A legyőzött hájas előrebukott, és csak az utolsó pillanatban kapaszkodott meg egy kiugró gerendában. így lógott bambán és kétségbeesetten ég és föld között, és segítségért kiáltozott. A győztes csókokat dobált a tömegnek. Velence harangjai ebben a pillanatban megkondultak. Delet harangoztak. A tömeg figyelme elterelődött a két emberről. Senki sem vette észre, hogy közben hágcsón a kövér embert a házba húzták. Amint a harangok elhallgattak, csend lett. Közelről, távolról kürtök és harsonák szólaltak meg ünnepélyesen: a szertartási pompa láthatatlan intézője megadta a jelt. Öt, feketébe öltözött, aranysujtásos hírnök lépett ki a Doge-palotából, félkörbe állottak, és pergamenről felolvasták Velence Nagytanácsának a néphez szóló rövid üzenetét. Az üzenet tudatta, hogy Marco Polo, Velence egyik ősi nemzetségének nagy fia, a mai napon visszatér szülővárosába. Közel három évtized előtt indult útnak, a világ ismeretlen országait járta, és Velence dicsőségét hirdette és öregbítette a földkerekség legtávolabbi pontjain. A Nagytanács felszólítja Velence népét, hogy a város nagy fiát az őt megillető tisztelettel és alázattal fogadja. Ez a híradás mélységesen megrendítette az embereket, és még jobban felcsigázta a várakozást. Villámgyorsan terjedt a városban, és most már mindenki csak Marco Pólóról beszélt. Nem volt név, mely nagyobb hatást tett volna. Marco Polo neve lázba hozta az egész lakosságot. A vének és az öregek még emlékeztek erre a férfiúra, aki három évtized óta volt távol hazájától, és ez alatt a hosszú idő alatt legendává magasztosult. Akik szemükkel láthatták, mielőtt apjával és nagybátyjával Velencéből elindult, 31