Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
azért került egy szintre a németekkel, mert az okokat nézve nem a kisebbségekről volt szó, már az emigrációban sem, hanem az államraisonról, az integritást veszélyeztető tényezők kiküszöböléséről, és ebben a magyar kisebbségnek mindennemű joga, igazsága, szubjektivitása nyomtalanul elveszett. Mikor Beneš elindította küzdelmét a nemzeti államért, nem tartotta szükségesnek annak a ténynek a hangsúlyozását, hogy a polgári Csehszlovákiában a német kisebbségnek a politikai, gazdasági és kulturális helyzete kedvezőbb volt, mint a magyar kisebbségé. A németek jóval nagyobb arányban jutottak be a közszolgálatba, a hadsereg tiszti karába, iskolai ellátottságuk messze meghaladta a magyarokét. Ez abban leli magyarázatát, hogy a németség politikailag és társadalmilag, sőt kulturálisan is, sokkal inkább beleépült az államba 1935-ig, mint a magyarok, mert mindezt történelmi hagyományként készen kapták. Szlovákiában viszont dúlt a kétoldalú nacionalista perpatvar, nem volt Erdélyhez és Csehországhoz hasonló hagyomány, a sérelmi politika inkább kompromittálta a magyar kisebbséget: „Prága Stresemann érájában a németek megelégedésével és államhűségével érvelt, valahányszor a magyarok külföldön panaszkodni merészkedtek." 2 9 A németek esetében a csehekkel közös történelmi hagyomány kedvező hatása a demográfiai fejlődésben is követhető, ahol a vizsgálat egyenesen paradox eredményre jut, mert míg 1880 és 1910 között a cseh-morva területeken a németek száma fogyott, 3 0 addig 1920 és 1930 között - már a kisebbségben viszont szaporodott. 3 1 A csehszlovákiai német kérdést nem 1938-ban fedezték fel, de mint a Köztársaság veszedelmes tehertétele jogos aggodalom formájában már az első világháború után fölmerült. Otto Bauer osztrák szociáldemokrata 1918 novemberében levélben fejtette ki kétségeit Arthur Hendersonnak: „Német-Ausztria legsúlyosabb külpolitikai problémái sorában a 3,5 millió szudétanémet elcsatolásának a veszélyét emelte ki, hangsúlyozván, hogy a győztesek maguk teremtik meg ezáltal az irredenta olyan tűzfészkét, amely az európai béke permanens veszélyez60
