Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
Jakschnak, a szudétanémet szociáldemokrata párt elnökének: „Mennél tovább tart a háború, annál kevésbé fogja az embereket érdekelni a szudétanémetek sorsa. Ma már mindenki előtt világos, hogy Hitlert nem a mi németjeink érdekelték, hanem valami egészen más." 2 7 Amikor a győzelem kiaknázásának ideje elérkezett, Beneš és munkatársai újból visszatértek a München utáni kisebbségellenes vádak hangoztatásához, hogy minden katasztrófának a nemzeti kisebbségek az okai, ezért a nemzeti kisebbségeket, mint a civilizált társadalmak rákfenéjét, el kell tüntetni: kitoloncolással vagy beolvasztással. A kezdeti szállóigéből a háború befejezése után rangos érvelés lett a kisebbségekkel szemben, de már nemcsak szóban, hanem döntések és befejezett tények formájában is, nemcsak a németség ellen, hanem a magyar kisebbséggel szemben is. Ez a légkör felelős azért, hogy a nemzeti kisebbségek védelmére nem történt intézkedés, hogy a békekonferencia tanácskozásai a „bűnös" kisebbségek elmarasztalásának a jegyében zajlottak. A második világháború utáni párizsi elrendezés föladott olyan természetes humanisztikus elveket, mint a nemzettöredékeknek jogát az alanyiságra, a kollektív fellépésre; helyette visszafordította a fejlődést az első világháború előtti idők eszközeinek rehabilitálásához, a puszta polgárjoghoz az egyes egyének számára, ami Beneš személyes győzelmének tekinthető, aki már 1940. április 11-én redukálta a nemzetiségi jogokat: „A kisebbségeknek biztosítva lesz az emberi és a polgárjog (de ľhomme et de citoyen)." 28 A reakciós magatartás elsősorban a kárpát-medencei hárommilliónyi magyar kisebbséget érintette, melynek védelmére nem született sem nemzetközi, sem kétoldali szerződés azóta sem. Mivel a magyar kérdést a csehszlovák emigráció következetesen összekapcsolta a német kérdéssel, nem lehet - a későbbi jogalkotásra való tekintettel sem - elválasztani a németek elleni akciótól, ezért szükséges, hogy az áttekinthetőség érdekében tisztázzuk a csehszlovákiai német kisebbség tényleges szerepét. A magyar kisebbség az 1945-ös diszkriminációban 59
