Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
célratörése messzire tekintő és a lehetőségek kihasználásában kíméletlen. Leghelytállóbbak az elnöki iroda titkárának J. Smutnýnak a följegyzései: „Hiányzik nekünk egy lelkileg nagy ember. Beneš kitűnő taktikus és stratéga, a jelenkoi legnagyobb Machiavellije, de tömegeket nem tud magával ragadni... Beneš a mi szerencsénk, ha ő nem volna, az egyéni hatalomvágy kölcsönös küzdelmeiben egymást falnánk föl. Benešt azért ismerjük el, mert intelligenciában igen magasan fölöttünk áll, ugyanúgy elszántságban és munkabírásban... Egy gondolkodásra és munkára született masina, minden emberi érzelem nélkül, de a maga gyöngeségeivel." 3 A munkatárs lélekelemzése nem új meglátás, maga Beneš sem titkolta, hogy a politikai harcban a machiavellizmus híve, így vallott már az első világháború után a Nemzetek forradalma című emlékirataiban: „A szövetségesek politikai és gazdasági érdekeivel meghatározott politikai konstellációt, tehát ugyanúgy, mint Európa fejlődési vonalát is helyesen fogtuk fel, és eljárásunk során, valamint forradalmi taktikánkban kellően kihasználtuk." 4 Taktikájának sikeres gyakorlati kivitele volt a befejezett tények teremtése. Az első világháború utolsó hónapjaiban ilyen eszközök alkalmazására kényszerült a határkérdésben, a második világháború végén viszont arra törekedett, hogy a kisebbségek fölszámolása végrehajtható legyen, mielőtt a világ közvéleményének nyomása ennek a tervnek útját állhatná. Előre kell bocsátani, hogy Beneš terve - a magyar kisebbségek befejezett tényként való kitelepítése - nem sikerült, megjegyezve azt is, hogy háborús és háború utáni viszonylatban befejezett ténynek kell tekinteni olyan intézkedéseket is, melyek a győztesek egyetértésével jönnek létre, de békés körülmények között sem felvetni, sem kierőszakolni nem lehetne abban a formában, mint a háború utolsó fázisa lehetővé tette. München után Európa közvéleménye a szlovákiai magyar kérdéssel - egyéb lényegesebb események miatt - nem sokat foglalkozott, a hitleri elrendezés ellen kibontakozó ellenállás is az utolsó hónapokig bizonyos tartózkodással kezelte a ma50
