Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A fasizmus sodrában
kisebbséggel szemben határozott sikere volt, a szerzők egymástól vették át a kitalált forrásanyagot (pl. a több tízezer kiutasítottat és más részletesen föl nem sorolt és meg nem nevezett „szörnyű" szenvedést a magyar uralom alatt), ezzel a fejleménnyel párhuzamosan elsüllyedt a feledésben sok olyan tény, mely a szlovák fasiszta rezsim magatartásából és ideológiájából következett. Senkinek nem tűnik fel, hogy 1937-ben 161 000 cseh volt Szlovákiában, 1950-ben viszont már csak 40 000. 5 1 Vagyis kereken 120 000 szlovákiai cseh hiányzott még 1950-ben is, pedig 1945 óta bizonyára már sokan visszaköltöztek Szlovákiába, ahonnan 1939 tavaszán kiutasították. A csehek távozása Szlovákiából nem a legkedvezőbb körülmények között zajlott le. Daxner szerint: „... a belügyminiszter március 14-e után azonnal elrendelte, hogy a legrövidebb időn belül kíméletlenül utasítsák ki Szlovákia cseh nemzetiségű lakosságát, elsősorban az állami alkalmazottakat, a kiutasítást vagyonuk visszatartásával kellett foganatosítani." 5 2 Az eljárás nem volt sem rosszabb, sem humánusabb, mint a dél-szlovákiai akció a cseh és szlovák telepesekkel szemben, de méreteiben a magyar erőszakoskodásnak hússzorosa, nem nélkülözte a törvénytelen egyéni akciók alkalmazását sem: „Ennek a parancsnak a végrehajtására a Hlinka-gárda tagjait jelölte ki, akik önhatalmúlag és jogtalanul elszedték a pénzét és az értéktárgyait a költözködő személyeknek." 5 3 A párhuzamosan zajló szlovák és magyar intézkedések nemcsak méreteikben különböztek egymástól, hanem késői következményeikben is. A csehek kiűzéséért a háború után felelősségre vontak néhány személyt, a dél-szlovákiai magyar atrocitások viszont a vae victis elvének teljes kiaknázásával - a nemzetközi nyilvánosság előtt is -, egyik legfontosabb indoklásai lettek a kollektív vádemelésnek az egész magyar kisebbséggel szemben. Míg a magyar kíméletlenség az irodalomban eredeti méreteinek tízszeresére, sőt hússzorosára növekedett, addig a Hlinka-gárda tevékenységének 120 000 cseh áldozatáról sikeresen megfeledkezett a történetírás. Pedig a háborús évek idején még Vladimír Clementis is kemény hangon ítélte 43
