Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A fasizmus sodrában
el: „De ők beteges torzulásukban a testvéri nemzet tagjaira vetik magukat, akik nélkül a szlovákok sohasem szabadultak volna föl a magyar járom alól." 5 4 A nemzeti érdekek szerint sarkított történetírásnak ma már nincs nagy hitele, mégis virágzik, lépten-nyomon olyan művekbe botlunk, amelyekben a szerző nem képes a magyar kérdést másként megközelíteni, mint a válogatás, kiselejtezés, eltúlozás, sőt kitalálás módszereinek az alkalmazásával (Cambel, Vietor, Purgat és mások). Ezekben a tények a vég nélküli csűrés-csavarástól jelentéktelenné csenevészednek, a nacionalizmust szolgáló illúziók viszont lendületes életképességgel élik túl a tudományos valóságot. Az önbírálat kérdésében pediga magyarországi túlzásokkal szöges ellentétben - érdemes följegyezni M. Vietor állásfoglalását, aki szerint önbírálatot csak egyén gyakorolhat, de nemzet soha: „Csak egyénektől várunk megalázkodást és vezeklést. A nemzetektől ilyesmit elvárni nem lehet." 5 5 A magyar kisebbség háborús szerepének és a fasizmus ideológiájába való beépítettségének, valamint ún. árulásának a kérdését nem lehet lezárni anélkül, hogy ne vennénk szemügyre a magyar kérdéssel foglalkozó történelmi irodalom elvi elkötelezettségét olyan mítoszok mellett, mint a magyarok árulása, a jogos önvédelem gyakorlása, az igazságos megtorlás a szörnyű bűnökért stb., amik 1945—1948-ig a politikai célok jelszavai voltak, olykor mérsékeltebb érveléssel, mint a mai nacionalista történetírás túlzásai. A mai történetírás többnyire világosan és egyértelműen helyesli a háború utáni elvi célkitűzéseket, de egyes szerzők a módszerek alkalmazása tekintetében kifogásokkal élnek (Jablonicky, Zvara, Purgat és mások). Ez azonban nem volt mindig így, mert 1948-tól 1964-ig a háború utáni magyarüldözés kérdésének tudományos megvitatása „tabu" volt, a dolgok részletes elemzése helyett az az egyszerűsített koncepció vette át az egyeduralmat, amely szerint a háború után a magyarok ellen alkalmazott diszkriminációs politika a polgári nacionalista Beneš-nek és munkatársainak az elgondolása volt, ezt a diszkriminációt azután 1948-ban a győzelmes 44
