Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

A deportálás

lakossággal szemben a köztársasági elnök 88/1945. számú határozata értelmében kényszert fognak alkalmazni. Ennek alapján rendelte el a központi kormányzat Dél-Szlovákia magyar lakosságának általános munkakötelezettségét, amivel egyúttal Dél-Szlovákia lakosságának szerkezeti összetételét is meg akarta változtatni." A tényeket S. Cambel nyílt szókimondással tárja fel, lényeges további megállapításait érdemes idézni: „A toborzóakció nem vonatkozott azokra a magyarokra, akik ellen hazaárulás vagy a németekkel való együttműködés miatt eljárás folyt..., de azokra a magyarokra sem, akik a lakosságcsere keretében kitelepítésre voltak kijelölve, hanem csak a többi magyarra.. ."

2 Mivel ismeretes, hogy a „háborús bűnös" magyarok száma meghaladta a százezret, és főleg értelmiségieket, valamint tehetősebb - a magyar ellenzéki párt mellett elkötelezett - parasztokat érintett, továbbá, hogy a lakosságcsere névjegyzékére százezer gazdagnak mondható földművest vettek föl, hogy mennél nagyobb földterületet lehessen kisajátítani, nem kell külön érvekkel magyarázni, hogy a deportálás a magyar mezőgazdasági munkásosztály, tehát az agrárproletárok ellen megindított hadmüvelet volt. Ezt a tényt Cambel is - nyilván akaratlanul - számadatokkal bizonyítja: „Az akció keretében Dél-Szlovákia határvidékéről a cseh mezőgazdasági üzemekbe 44 129 magyar nemzetiségű személyt helyeztek át, 4000 gazdasági épülettel, 25 000 kat. holddal, 11 764 gazdasági egységgel."

3 Vagyis egy gazdasági egységre 2,12 kat. hold jutott. A kisméretű mezőgazdasági vagyon sorsa is az elkobzás lett: „Az ingatlan birtok a hozzá tartozó gazdasági fölszereléssel és az állatállománnyal, az eddigi tulajdonosok elszállítása után, megbízható szlovák gondnok kezébe került."

4 A békekonferencia befejezése után sem a csehszlovák, sem a magyar fél nem törekedett arra, hogy a kölcsönös tárgyalások fonalát újból fölvegye. A csehszlovák megfontolás háttere nyilván az volt, hogy az erőszakos belső széttelepítés a kedvezőtlen tapasztalatok után több eredménnyel kecsegtetett, mint a kétoldali tárgyalások végtelen huzavonája, magyar részről viszont minden halogatást eredménynek tekintettek, mely idő227