Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

A hazai ellenállás és a kisebbségek

da ezt ki is használja azt hangoztatva, hogy az új Csehszlovákia felújítja az 1938. évi bécsi döntés előtti határokat, s így meghozza Szlovákia megnagyobbodását."

6

6 A magyar uralkodó osztálynak viszont, de akár egy új forradalmi kormánynak is, ezzel szemben azt kellett volna közölnie a magyar közvéleménnyel, hogy a második világhábrú minden áldozatának eredménye a trianoni határokra való visszahúzódás. Ezt a magyar kormány 1944 nyarán nagyon jól tudta, hangosan kimondani azonban nem merte senki: „A honvédvezérkar főnöke szerint az angolszászok álláspontja végeredményben a trianoni Magyarország."

6

7 A hatalom megtartásával ezt kihirdetni nem lehetett. A következő miniszertanács jegyzőkönyve szerint a belügyminiszter latolgatta a háborúból való kilépés esélyeit: „Fölveti azt a kérdést is, nem helyes-e idejében megtenni a fegyverszünet iránti kérést. Kiindul abból, hogy érdem nem számít a szövetségesek előtt, hanem csak a szövetségesek érdeke. Érdemmel nem megy egy állam semmire."

6

8 Bonczos belügyminiszter felismerése későn érkezett, mindezt Beneš már az első világháború idején tudta, emlékiratai szerint a taktikában mindenkor a győztes nagyhatalmak érdekeihez kell alkalmazkodni, és a nagyhatalmi érdekeket saját célok elérésére kihasználni.

6

9 A szlovák fölkelés idején a magyar nemzetiségi térségben, akár Dél-Szlovákiában, akár másutt - a felsorolt okok miatt - a magyar ellenállási tevékenység csak szórványos volt, a „légüres tér" passzivitásának a közömbös hangulata ülte meg a lelkeket a szlovák fölkelés területének közvetlen közelében is. Ez éppúgy vonatkozik a magyar polgári lakosságra, mint a hadseregre. Egyes történészek - idegenkedve a valósággal való szembenézéstől - a magyar fásultság magyarázatára erőszakolt elméleteket szerkesztettek: „A gőgös arisztokratizmus és a tompa antikommunizmus szintén fontos szerepet játszott."

7

0 Ne feledjük azonban, hogy a munkásság és a parasztság is passzív maradt; abban pedig kételkedni kell, hogy a magyar munkásosztálynak ne lett volna forradalmi hagyománya, hogy „gőgös arisztokratizmus"-ban szenvedett volna. 117