Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

Illyés Gyula: Bevezető, nem is egy könyvhöz

támogatta évtizedeken át. Okmánytárak százados anyagába épp oly behatóan elmerülhetett, akár a jelen köznapjaiba. Mondatfűzésén megérzik, hogy klasszikus tisztaságban tartja s kezeli íróműszerét is, felelősséggel bontja a fölhámot. Számít a türelmes figyelemre, akkor is, ha elevenbe vág. Bízik a gyógyíthatóságban. Sebeket tép föl? Nem. Gondos fertőtlenítés után sebeket vág föl és tisztogat. Invitál, hogy föladatát megosszuk, keze alá dolgozzunk. Példája nyomán az őszinte hangnak hatókörét kitágítsuk, teljessé tegyük. A nyugtalanító hírek, melyek a Romániában élő magyar anyanyelvűekről szóltak, sokáig háttérbe szorították a csehszlovákiai magyar anyanyelvűek helyzetéről szólóakat. Az erdélyi magyarság helyzetének puszta ismertetése is tapintatos, szívós, kezdettől fogva kockázatos föladat volt. Lelkiismereti is tehát. Birtokon kívülieknek kellett pusztán az igazság érveivel más belátásra bírniok birtokon belülieket. E merőben elvi küzdelem vállalását kezdetben a magyar szellemi életnek csak egy-egy szárnya vélte időszerűnek. Kaptak megrovást honi kartársaiktól is: miért nyugtalanítani az úgyahogy csöndes vizeket? Valahányszor a Csehszlovákiában élő magyar anyanyelvűek helyzetének tüzetesebb ismertetése is hangot sürgetett, a jóhiszemüekben épp így fölmerülhetett az aggály: miért fokozni a nyugtalanságot? Majd szinte a stratégiai óvás: miért nyitni szellemi vitáinknak oly keserves küzdőterén még egy második frontot? Ez vezetett el annak tudatosulásához, hogy egy több oldalról vizsgálható kérdéstömböt ne csak egy-egy oldalról vizsgáljunk, hanem teljes egészében. Nézzük meg tehát, hogy a részletekben - szóképként sem szívesen emlegetett „frontok"-ban - mi az összefüggő. Ezek nyomán keressük meg a gyökérzetet. Hatoljunk tehát az alapokig. Azokra építsünk olyan eszmerendszert, mely tartós nyugalmat - alapos békét - biztosít, a lelkekben 9