Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
Losonci Hírlap lenség vagy véletlen egybeesés?, ISZ 1987/5; Ardamica Ferenc: Cicero elment, ISZ 1987/4. T. L. Losonci Hírlap: a magyar ellenzéki pártok politikáját támogató pol. és társad, hetilap. 1918 végétől 1938. okt. 30-ig jelent meg. Főszerkesztője Kövy Árpád, váltakozó felelős szerkesztői Nagy Sándor, Horváth Ádám és Miskolczy Lajos voltak. 1938 után is megjelent. T. L. LOVICSEK Béla (Nagypeszek, 1922. szept. 2.): író, újságíró. Szülőfaluját már nem jelzik a térképek, közgazdaságilag egyesült a szomszédos Tergenyével, s Szikince néven új községet alkot. Iskoláit Léván, Zselizen végezte, Pozsonyban tanítói oklevelet szerzett. 1950től Nyéken, Zalabán, majd Zsemléren tanított, 1969-1977-ben a Hét szerkesztője, 1977-től nyugdíjazásáig (1982) a Csemadok KB titkára volt. - Tanítóként olvasta Fábry Zoltán felhívását: „írni, olvasni!", amellyel a háborút és a nemzetiségi megpróbáltatásokat követően a szlovákiai magyar irodalmat és kulturális életet kívánta felrázni, újraindítani. Lovicsek Béla eleinte versekbe foglalta élményeit, majd saját és a hozzá hasonló falusi fiatalok tapasztalatait megörökítő elbeszélést írt Apám azt akarta, hogy tanuljak címen. Témája harmonizált a kor kultúrpolitikai elvárásaival, így írása valódi értékeinél jóval nagyobb visszhangot keltett. A siker felbátorította az írót, s ezt követően szokatlan bőséggel ontotta elbeszéléseit, kisregényeit, regényeit. írásaiban a hazai táj, a szülőföld sajátos színei és emberei elevenedtek meg, a régi paraszti sors és az új világ konfliktusai, a megújuló falu problémái bontakoztak ki. Munkatársa lett szinte minden hazai magyar nyelvű sajtóorgánumnak. Első elbeszéléskötete Haragosok címen jelent meg 1957-ben. Fábry a novella műhelytitkait elemző tanulmányában örömmel üdvözölte, de rámutatott jellemző hiányosságaira is, főként bőbeszédűségben, a jellemábrázolás hitelének, mélységének hiányában, szerkezeti aránytalanságokban marasztalta el. Ezek a hiányosságok, ha némileg csökkenő tendenciával is, az egész életműre érvényesek maradtak. A termékenység rányomta bélyegét írásai színvonalára, általában a kevésbé igényes olvasók között volt népszerű. A legnagyobb sikert A csillagszemű asszony és a Forgószélben című regényeivel aratta. Regényeinek színpadi átiratát széles körben játszották műkedvelő színtársulatok. Egyik művét (Húsz év után) a Csehszl. Televízió is bemutatta. M.: Haragosok, elb., 1957; Húsz év után, d„ 1958; Baj van a szerelemmel, szm., 1961; A csillagszemű asszony, reg., 1961; Tűzvirág, r., 1963; Ezüstlakodalom, szm., 1967; Végállomás, r., 1967; Hosszú éjszaka, r., 1975; Alattunk a város, fölöttünk az ég, szm., 1975; Se veled, se nélküled, r., 1986; Forgószélben, r., 1987; Égre nyíló ablak, r., 1991. Ir.: Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja, ISZ 1960/1. = Öí 9.; Rácz Olivér: L. B.: A csillagszemű asszony, ISZ 1961/6; Mészáros László: Emlék a háborúról. L. B.: Hosszú éjszaka. ÚSZ 1970. jan. 4.; Koncsol László: Tizenkét hónap tíz könyvéről. = uő.:Kísérletek és elemzések, 1978; Dusza István: Jelenség vagy véletlen egybeesés?, ISZ 1987/5; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945-1999) I., 2000. § LŐRINCZ Gyula (Magyardiószeg, 1910. jan. 16. - Pozsony, 1980. dec. 14.): festőművész, publicista, politikus. 1928-ban Gustáv Mallý po.-i és Harmos Károly komáromi magániskolájában tanult. 1928-1933 között a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Vaszary János tanítványa volt. Kapcsolatban állt Kassák Lajos Munka Körével. 1934-ben visszatér Pozsonyba. 1935-től a Magyar Nap grafikusa, együttműködik Az Úttal, publicisztikai tevékenysége is jelentős. Részt vett a Sarló mozgalomban, egyik alapítója volt a Magyar Fiatalok Szövetségének, 1935-ben a prágai Petőfi Körnek. Tagja volt a CSMTIMTnek, valamint a PKE-nek. 1935-ben megkapja a CSMTIMT aranyérmét és ösztöndíját, melylyel Párizsban folytatja tanulmányait. Aktív résztvevője mind a hazai, mind a nemzetközi baloldali politikai és művészeti életnek. Az 1936-1945 közötti éveket Franciaországban, majd Budapesten éli át mint aktív antifasiszta. 1946-ban visszatér Po.-ba, s itt él haláláig. 1946-48-ban reklámgrafikus a Pravda Journal cégnél, majd grafikus a Pravda Kiadónál. 1948-tól az Új Szó hetilap, majd később napilap alapító főszerkesztője. 1968. máj. 15-től 234
