Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

Előszó a második kiadáshoz

Előszó a második javított, bővített kiadáshoz értékeléséhez. Nem akartunk „bújócskázni" sem, ezért - akárcsak korábban - a szócikk végén betüjegy jelzi a cikk szerzőjét. A jelentősebb életmüvek esetében eltekintettünk attól, hogy száraz, lexikális adatokra szorítkozzunk, így az értékelés, a szubjektív véleménymondás lehetőségét is vállaltuk. Az alkalmilag használt álnevek közül a gyakrabban használt nevet részesítettük előnyben, nem kívántunk „tobzódni" a fedőnevek, írásjelek sokaságában. Az M rovatban a főbb müveket említjük, a teljesség igénye nélkül. A szócikk elemző részében említett müveket az M rovatban mellőzzük. A müvek címe után a kiadás helyét magyarul tüntetjük fel. Ha a megjelenés helye Pozsony, ezt (a korábbi gyakorlatot szem előtt tartva) nem minden esetben tüntettük fel. A kiadó vagy a nyomda nevét nem jelöljük. Eltérően a korábbi kiadástól, nyíl -» jelzi az utaló szócikkeket. A gyűjteményes kiadások esetében az In helyett az egyenlőségjel (=) jelzi az idézett forrást. Ha a mü szerzője azonos a szócikkben szereplő személlyel, a betűjel (vagy az: uő.) utal az azonosságra. Gyűjteményes kiadások esetében előbb a kiadvány címe, majd (zárójelben!) a válogató/ szerkesztő neve áll. Az összefoglaló szócikkek (irodalomesztétikai fogalmak, intézmények, társaságok, sajtó, kiadók stb.) mellett - és ezt talán olvasóink nem tekintik „határsértésnek" - tematikus összefoglaló szócikkeket, köztük mini-irodalomtörténetet is közlünk: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában címmel. A tájékoztatás érdekében tartottuk szükségesnek a kisebbségi irodalom rövid összefoglalását, s egy-egy témakörnek a (néprajz, tudomány, ismeretterjesztés, klubmozgalom stb.) megjelenítését. Az adatgyűjtést 2004 november végén zártuk, azonban a korrektúrák idején is módunk nyílt bizonyos kiegészítésekre, kiigazításokra. Arra törekedtünk, hogy szakmai alapossággal megszerkesztett lexikont adjunk olvasóink kezébe. Ezért talán elmondhatjuk: „nem félünk a farkastól!" Akárcsak korábban, most is tudatában vagyunk annak, hogy tökéletes lexikon nem létezik, így a jóindulatú, segítőkész bírálatokkal szemben fogadókészek vagyunk. A megokolt hiányt (egy újabb kiadásban) készséggel pótoljuk, és a hibákat, pontatlanságokat - önös érdekből is - kijavítjuk. Bízunk abban is, hogy egy újabb kiadásban a nemzet-karakterológia jegyében a „hely géniusza", a „felvidéki eszme" és magyar irodalmi hagyományok vonulatai is helyet kaphatnak majd! Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a változó irodalmi kánonok ellenére a magyar irodalomhoz való egyértelmű kötődésünket öntörvényű fejlődésünk ellenére - sem a mai, sem a korábbi nemzedékek soha nem kérdőjelezték meg. Szeretnénk azt is remélni, hogy lexikonunk tudományos értéke képviseli a kortárs magyar irodalomtörténet-írás elért eredményeit és színvonalát. Pozsony, 2004. október 29. F ónod Zoltán 6