Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
SZALAY Zoltán madták. Kapcsolattartó munkáját Mo.-on is folytatta, szlovák és cseh irodalomtörténetet írt, válogatta és előszóval látta el E. B. LukáČ verseinek magyar nyelvű kiadását (Óda az utolsóhoz és elsőhöz, 1973), monográfiát írt Petőfi po.-i és Juhász Gyula szakolcai kapcsolatairól, s két gyűjteményben adta ki a magyar irodalom egyéb szlovákiai vonatkozásaival foglalkozó írásait. Műfordítói tevékenysége is számottevő (Hus, Jirásek, Wolker, Vančura, Nezval). Szépprózával 1945 előtt csak szórványosan foglalkozott, később két regényt írt. A csszl. magyar irodalmi élettel Mo.-ról is élénk kapcsolatot tartott, s gyakran publikált az ISZ-ben. Két hagyományfeltáró tanulmánya (Mécs László lírája, ISZ 1966/2; Magyar változások félévszázadán, uo. 1969/5) és a Kisebbségben és igazságban c. itt megjelent tanulmánygyűjteménye miatt a hivatalos Szlovákiában persona non grata lett. Kisebbségi szellemi köreinkben nagy tiszteletnek örvendett, de az Egyszemű éjszaka c. antológiáról írt túlzó kritikáját a fiatal írók elutasították. M.: Van menekvés, cikkgyűjt., 1932; A serdülőkor problémái, tan. (Krammer Jenővel és Szerényi Ferdinánddal), 1932; Lőcse. = Szlovenszkói városképek, 1938: Móricz Zsigmond Szlovákiában, tan., 1943; A szlovákiai magyarok memoranduma (a csszl. kormányhoz és az SZNT-hez 1945. ápr. 14én intézve), Regio 1990/1; Kiáltvány a világhoz (a reszlovakizáció ellen). Új Otthon 1946. jún. 28.; A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között (memorandum, 1945), Regio 1990/2-3; Petőfi Pozsonyban, tan., 1954; Kempelen, a varázsló, r., Bp. 1957; Juhász Gyula hatszáz napja, monogr., Bp. 1962; A szlovák irodalom története, uo. 1964; A cseh irodalom története, uo. 1964; Magyar írók nyomában, tan., uo. 1967; Arcképek, háttérben hegyekkel, e. és emlékezések, uo. 1969; Kisebbségben és igazságban, cikkgyűjt., 1970; Elindulunk és visszatérünk, r., Bp. 1977; Két hazában egy igazsággal, cikkgyűjt., uo. 1982; Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában, tan. gyűjtemény (vál. és bev. Tóth László), 1994; Kedves Rezső! Drága Bió! Peéry Rezső és Szalatnai Rezső levelezése, Bp. 2001; Elfeledett esszék. Emlékezetek és karcok és hagyatékának vál. bibliográfiája, szerk.: Miklósi Péter. Dsz. 2004. Ir.: Barta Lajos: Sz. R. könyve, ÚSZ 1932/2; Illyés Gyula: Van menekvés, Ny 1932, 171; Jócsik Lajos: Az író ködbe menekül, Az Út 1932/5; Krammer Jenő: Van menekvés, MF 1933/1-2; Fábry Zoltán: Szalatnai Akadémia?, MaN 1936. márc. 9.; Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, 1967; Fábry Zoltán: Sz. R. = F. Z.: Stószi délelőttök, 1968; Dobossy László: A hídépítő szolgálata, ISZ 1980/2; Molnár Imre: Emlékirat és helyzetkép a csehszlovákiai magyarság sorsáról 1945-ben, Regio 1990/1; Tóth László: Az ismeretlen Sz. R. (Előszó a Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában c. kötethez, 1994); Turczel Lajos: Sz. R. 1904^-1977, ISZ 1994/12; Dobossy László: Egy kortársunk az embertelenség ellen, Valóság 1995/4.; T. L. SZALAY Zoltán (Dunaszerdahely, 1985. jún. 30.): novellistajoghallgató. Pozsonyban érettségizett (2004), egyetemi tanulmányait a po.-i Komenský Egyetem Jogi Karán végzi. - Első novellája 2003-ban jelent meg a veszprémi Vár Utca Műhely c. regionális irodalmi lapban. Megigazult vámos c. novellájával mutatkozott be először az ISZ hasábjain (2003). Azóta rendszeresen publikál. Termékeny és tehetséges novellista, újabban verseket is ír. Első kötete kéziratát leadta a Madách-Posonium Kiadónak, megjelenése 2005-ben esedékes. F. Z. Szántóföld (Pozsony, 1950): időszaki kiadvány a földművesek számára. Kiadta az SZLKP Járási Bizottsága. Négy száma jelent meg. F. Z. SZÁNTÓ László; Ormis, Ladislav (Latkóc, 1894. ápr. 30. - Po., 1974. ápr. 22.): filozófus, pedagógus, egyetemi tanár, akadémikus. Losoncon tanítóképzőt végzett (1914), az első világháborúban az orosz fronton harcolt, 1915-ben hadifogságba esett, a krasznojarszki fogolytáborból 1920-ban szabadult. 1921 és 1934 között Čadcán, majd 1945-ig Galántán tanított. 1945-ben az Oktatási Minisztérium munkatársa, 1945 és 1951 között a Pravda Kiadóvállalat igazgatója és főszerkesztője, 1952/53-ban a Pravda Vállalat igazgatója, utána a Közdasági Főiskola tanára, 1959 1967 között az SZTA Filozófiai Intézetének az igazgatója. 1955-ben a tudományok doktora és az SZTA akadémikusa, 1962-ben a CSTA akadémikusa is lett. A marxista filozófia képviselője, a 30-as években a DAV (a ha378
