Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

SIMÁNDY Pál; SIMÁNDY Pál; Gombos Ferenc (Igrici, 1891. jan. 5. - Budapest, 1978. aug. II.): író, publicista. A gimnáziumot Miskolcon, a ref. teológiát Sárospatakon végezte. 1915-1917-ben Losoncon volt hitoktató, s 1920-ban, mivel Mo.-on pol. üldözésben volt része, ide emigrált. 11 évet töltött Losoncon, egy ideig az YMCA helyi magyar titkára volt. Madách Kör néven baráti írókört alakított, s Komlós Aladárral országos hírű szabadegyetemet szervezett. 1931ben visszatért Mo.-ra, s Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjaiban dolgozott. Polgári neve Gombos Ferenc volt, írói nevét Rákosi Viktor Elnémult harangok c. művének főhőse után 1919től használta. 1945 után néhány évig (nyugdíjazásáig) a népmüvelés egyik irányítójaként dolgozott. A csehszlovákiai magyar sajtóval a 70-es évek elején újította fel kapcsolatát, az ISZ-ben jelentős írásokat közölt. - Az emigráns S. P. munkássága és hatása túlnőtt a losonci helyi kereteken. A Kassai Naplóban, a Korunkban és más lapokban közölt írásai nagy visszhangot keltettek, s termékeny hatást gyakoroltak a bontakozó sarlós nemzedékre. A csehszlovákiai magyar Ady-kultusznak is ő volt az egyik megalapozója, s a kisebbségi írószervezkedés korai kezdeményezője. Keményen fellépett a dilettantizmus és provincializmus ellen. Fő müve, Az elsikkadt hegyibeszéd tanúsága szerint olyan keresztény radikális ő, aki bírálja a történelmi kereszténységet, s Jézus nevét nemcsak hittani fogalomként, hanem emberi szimbólumként is értelmezi. Említett könyvét R. Rolland is elismeréssel méltatta, Fábry Zoltán pedig „etikai remeklésnek" nevezte. M.: A magyar kálvinizmus útja, tan., Losonc 1927; Siralmak könyve, elb., uo. 1928; Az elsikkadt hegyibeszéd, tan., uo. 1932; Diák a századfordulón, önéletrajzi r., Bp. 1965. Ir.: Győry Dezső: Az „újarcú magyarok" regénye, ISZ 1967/6-10 és 1968/1; Turczel Lajos: S. P. és a csehszlovákiai magyarság. = uő: Portrék és fejlődésképek, 1977; Vígh Károly: S. P., ISZ 1978/10; Turczel Lajos: S. P. és Losonc, Keleti Napló SIMKÓ Margit (Budapest, 1901. jan. 13. Pozsony, 1988. dec. 17.): költő, novellista. Bp.-en a Málnai Intézetben tanítói képesítést szerzett (1918), később uott tanított. 1921 -ben Szlovákiába jött férjhez. - Az 50-es évek közepétől publikált az Új Szóban, a Hétben, a (Dolgozó) Nőben és az ISZ-ben. Halk szavú, míves költő volt, akit elsősorban a harmónia, a szeretet, a szerelem és a városi hangulat foglalkoztatott. Az irodalmi élet perifériájára szorítva is megőrizte emberi, költői hitelét, polgári értékrendjét. Egyetlen verskötete Szeretlek, élet (1965) címmel jelent meg. M.: Leánykérés, n., Dolgozó Nő 1955/14; Dódi (Dávid Teréz darabjának bemutatója a MATESZban), színikrit., uo. 1958/14; Ez is szerelem, kisr., Nő 1967/34—46; Császármetszés, elb., ISZ 1975/6; Aki kétszer hal meg, elb., VÚSZ 1977. márc. 20. Ir.: Barsi Imre: Egy asszony vallomása, ÚSZ 1966. jan. 6.: Kövesdi János: A költészet dilemmái, ISZ 1966/3. c ~ SIMKÓ Tibor (Pozsony, 1931. febr. 8. uo.,1998. ápr. 10.): költő, műfordító. Komáromban érettségizett (1951), előbb kétkezi, majd szellemi munkásként dolgozott. A 60-as évek végén a Hét munkatársa volt, 1972-től szabadfoglalkozású író. - Az 50-es évek közepétől publikál, társszerzője a Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájának (1958). Önálló kötettel (Pólusok, 1967) aránylag későn jelentkezett, majd hamarosan műfajt váltott, s a gyermeklírában alkotott figyelemreméltót. Az 1977-ben kiadott Tikirikitakarak c. kötete több kiadást is megért. Verseiben egyéni módon ötvözi Weöres Sándor verszenéjét, Tamkó Sirató Károly avantgárd hangszerelését és Nemes Nagy Ágnes profán egyszerűségét. A stíluseszközök közül nem annyira a szőképekre, mint inkább a szójátékokra, a sorvégi belső rímekre, az alliterációkra, a ritmusra, a nyelv zeneiségére épít. Szlovák, cseh, orosz és német költők verseit fordította magyarra. M.: Karcsi kacsa kalandjai, verses mese, 1973; Tikirikitakarak 1977, 1983, 1991,2004. Ir.: Tőzsér Árpád: Egy portré módosulása. = T. Á.: Szavak barlangjában, Po.-Bp. 1980; Cselényi László: Költészetünk arcképcsarnoka: S. T., Hét 1976/44; Zalabai Zsigmond: „A játszótársam, mondd, akarsze lenni?". = Z. Zs.: Mérlegpróba, Po.- Bp. 1978. F. Z. 364