Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
MÁCZA Mihály MÁCZA Mihály (Kassa, 1942. márc. 24.): történész-muzeológus, közíró. Szepsiben érettségizett 1959-ben. A Komenský Egyetem BTK-án történelem-magyar szakos oklevelet szerzett 1964-ben. 1965 és 1970 között a Csemadok KB Titkárságának népművelési szakelőadója, később a közművelődési és tudományos osztály vezetője volt. A magyar ifjúsági klubok mozgalmában, a József Attila Iijúsági Klub munkájában, a Magyar Ifjúsági Szövetség szervezésében való részvétele miatt állását vesztette. 1970-től a komáromi Duna Menti Múzeum dolgozója, később osztályvezetője, 1990-től igazgatóhelyettese. 1974-től a Múzeumbarátok Körének titkára, 1979-től a múzeum évkönyvének, a kétnyelvű Iuxta Danubiumnak a szerkesztője, kiállítások szervezője, forgatókönyvírója. - 1965-től publikál. Mintegy két évtizede Komárom és környéke művelődéstörténete, ipar- és településtörténete áll kutatásai középpontjában. M.: Stručné dejiny priemyslu v okrese Komárno, monogr., Komárom 1973; 10 éves a Komáromi Múzeumbarátok Köre, tan., uo. 1982; Komárom fejlődése képekben, uo. 1985; Komárom. Történelmi séták a városban, ismeretterjesztő tan., uo. 1992; Komárom-Komárno, város a Duna két partján, (Bárdos Istvánnal és Kecskés Lászlóval), monogr., Komárom 1994 (szlovák, német és angol nyelven is); 25 éves a Komáromi Múzeumbarátok Köre (szlovákul is), uo. 1997; A komáromi Simorzárda története, uo. 1997; „...mert a haza kívánja..." 1848-49 komáromi dokumentumai, uo. 1998: Komáromi Kalendárium, uo. 1999; Komárom nevezetességei, Po. 2002; Jókai és szülővárosa, Bp. 2002. Sz. Z. MÁCS József (Bátka, 1931. ápr. 18.): író, újságíró, szerkesztő. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnázium alsó tagozatát Rimaszombatban végezte. Két háborús évet kihagyva a sárospataki ref. tanítóképzőben folytatta tanulmányait, két év után a miskolci Lévay József gimnázium pedagógiai tagozatán tanult, a tanítói oklevelet hozó érettségit a po.-i magyar ped. gimnáziumban tette le 1951-ben. A Szlovák Egyetem pedagógiai karán 1955-ben magyar-történél em-tár s ada I omtud om ány s zako s tanári képesítést szerzett. Már tanulmányai idején, 1952-ben az Üj Szó munkatársa lett, s az újságíráshoz mindvégig hű maradt. 1957 jan.-ban az '56-os magyar forradalommal kapcsolatban eltanácsolták az ÚSZ-tól; az Úlfj. munkatársa lett, hamarosan megbízták a kulturális rovat vezetésével. 1960-tól a Hét belső munkatársa, riportosztályának vezetője. 1964től betiltásáig (1970) a Hét irodalmi-kulturális mellékletének, a Fórumnak a felelős szerkesztője volt. 1968 őszén a Csemadok KB kinevezi a Hét főszerkesztő-helyettesének. A Fórum szinte önálló folyóiratként funkcionált, s helyet adott a Prágai Tavasz eszmeiségét tükröző írásoknak. A „konszolidáció" folyamán megszüntették. M.-ot lefokozták és többéves publikálási tilalommal sújtották. 1990-ben rehabilitálták. 1991-ben önszántából nyugdíjba vonult. - írói pályáját versekkel kezdte, első elbeszélését 1951 -ben közölte az Új Szó, ezt követően tért át a prózára. Évekig humoros karcolatokat, szatirikus rajzokat, adomaszerü történeteket közölt az átalakuló falu ellentmondásairól a korszellemhez igazodva. Nem ás a problémák, a bajok mélyére, a felületi jelenségek kínálta lehetőségeket aknázza ki Tömörkény, Gárdonyi, Móra modorában (Végnélküli gyűlés, Pipafüstben). A súlyos pol. nyomás alatt szocializálódó falu sűrűsödő gondjai, az évezredes kötődéseiből, szokásrendjéből kimozdított falusi ember sorskérdései azonban elgondolkodtatják. Riportokban, elbeszélésekben boncolgatja a falu hagyományos életmódját felkavaró történelmi-társadalmi események emberi vetületeit, igyekszik kitapintani a változó valóság mélyén rejlő konfliktusokat, egyéni tragédiákat (Téli világ, Megbillen az ég). Az első jelentősebb sikert a pályakezdő Móricz Zsigmond hatása alatt írt önéletrajzi ihletésű regénye, A kamasz (1961) hozta meg számára. Pályája csúcsára az Adósságtörlesztés (1968) c. regényével ért el. M.-ban kezdettől fogva erős volt a táji-közösségi kötődés, a származás- és osztálytudat, az anyanyelvinemzetiségi hovatartozás érzése. Számos müvének központi kérdése, rendező elve, mozgatóereje a szülőföldhöz és hagyományaihoz, az anyanyelvhez, a nemzetiségi közösséghez való ragaszkodás. Ennek jegyében fogant ez a regény is: benne a háborút követő évek (1945-1947) nemzetiségi megpróbáltatásait 238
