Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Luther években magyar irodalmi kapcsolatai révén Magyarországon ő volt „a" szlovák költő. A szlovák irodalomtörténet ezt a kiemelt jelentőségét nem igazolta vissza. Túlságosan sok heterogén hatást próbál összedolgozni verseiben (Hviezdoslav, Ady, Claudel, Baudelaire, Fr. Jammes), s végül az eklekticizmusát csak a retorika és moralitás szintjén tudja feloldani. Igazi jelentősége műfordításaiban van. A francia és magyar költészet tolmácsolásával szinte úgy újította meg a szlovák lírát, mint a Nyugat költő-müfordító nemzedéke a magyart. A magyar költészetből a következő kötetei a legfontosabbak: Endre Ady: V mladých srdciach (Ifjú szívekben, 1941), Sándor Petőfi: Apostol (Az apostol, 1951), Jenő Heltai: Nemý rytier (Néma levente, 1957), Spoveď Dunaja (A Duna vallomása, 1976; válogatás a magyar költészet öt évszázadából). De ő mutatta be néhány versükkel először a szlovák olvasóknak Babitsot, Juhász Gyulát, Kosztolányit, Tóth Árpádot, József Attilát, Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát is. Ady-fordításai a legerőteljesebbek. T. Á. LUZSICA Tihamér (Léva, 1895. ? - ?): publicista, író. A rozsnyói evangélikus főgimnáziumban érettségizett. Az első vh. idején középiskolásként szerkesztette a Törekvés c. ifj. folyóiratot. Zeneszerzést tanult Kolozsvárott, majd jogot Bp.-en. 1926-ban Rozsnyóra költözött, ahol 1944-ig ügyvédként dolgozott. 1945 után mint nyugdíjas Nyitrán élt. - Cikkei, regényei a PMH-ban, a Rádióéletben, a Slovenský národban jelentek meg. Önéletrajzi jellegű, szerelmi tárgyú regényei (A mosolygó szent, Májusi asszony, Zsuzsanna és a fiatalok) a PMH-ban jelentek meg folytatásokban. Könyv alakban csupán az első jelent meg, ezt Alexander P. Dobromil szlovákra is lefordította. M.: A mosolygó szent, r., Bp. é. n. Ir.: Sziklay László: L. T.: A mosolygó szent, PMH 1935. júl. 28. Cs. S. Luther: evangélikus néplap, a Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség orgánuma. 1934. febr. 18-tól 1938. szept. 8-ig évente tízszer (júl. és aug. kivételével) jelent meg Rozsnyón. Felelős szerkesztője Vargha Sándor lelkész volt, ismertebb főmunkatársai Boross Béla, Fábry Viktor és Kovarik Sándor. Az iij. Leány-körök és Luther-körök rovatát Istók Lenke vezette. 236