Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - III. Giordano Bruno

Kevés ember akad, akinek eredeti vagy önálló gondolata akad, szívesen fogadja tehát el az arisztotelészi pórázt, hogy tartalom híjján legalább formát tudjon adni szellemi kérődzésének. Nyolcszáz év előtt elfogadták Arisztotelészt feltétlen tekintélynek a világi tudás minden ágában és ma is sokan vannak, akik szívesen húzódnak meg az ő árnyékában. Készen adja szánkba a beszélgetés anyagát, sőt még a formáját is. Arisztotelész annyira bízott a forma hatalmában, hogy a természeti törvények és valóságok megismerésére is elegendőnek tartotta; a logikát a grammatika szolgálólányaként kiszolgáltatta a szószátyároknak. Megpróbálom, hogy két példával mutassam be a grammatikus és logikus gondolkodás közt fennálló különbséget. A grammatikus imígyen szövi gondolatai fonalát: Minden ragadozó hússal él. A tigris ragadozó. A tigris hússal él. Ez a szillogizmus első formájának felel meg. A logikus gondolatszövés formája pedig ez: Minden hússal élő állat ragadozó. A tigris hússal él. A tigris ragadozó. Az előbbi esetben eleve kimondtam valamit, melyből következik, hogy minden ragadozó egyedre áll, hogy hússal él. Honnan tudhatom, hogy melyik állat ragadozó. Megnézem valamilyen könyvből és akkor tudhatom azt is, hogy hússal él. Ez az iskolai ismeretgyarapításnak szokásos formája. Könyv, könyv, könyv és könyvekből szerzett ismeretek alá rendelése minden olvasott vagy hallott újságnak volt a gondolkodás forrása. Valamivel közelebb áll az élethez a másik forma, mert bár szintén iskolai ismeretből in dúl ki, de nem zárja ki azt a közvetlen tapasztalatot, hogy a tigrist vagy más állatot látok, ahogy húst eszik és ennek a tapasztalatnak alapján állapítom meg róla is, hogy ragadozó, besorozom a ragadozók közé. Az arisztotelészi szillogizmusok téves következtetésekre is vezethetnek, mint pl. ha valaki elraktározza agyába, hogy a négerek mind göndorhajúak, lát egy göndörhajú fehér embert és göndörhajúsága miatt négernek skatulyázza be. 19 szóból álló 5 soros versikét kellett megtanulnia minden valamirevaló diáknak, hogy előírásosan tudott légyen gondolkodni. Jó emlékezet volt a boldogulás alapfeltétele. Nem csoda, hogy úton útfélen akadtak magukat mestereknek, magisztereknek valló gondolattornászok, akik híresztelték, hogy megtalálták a nagy művészet (ars magna) titkát, a játszi könnyedséggel mindenre emlékezés művészetét. Ezek közül a magiszterek közül V. Pius pápa és Rebiba bíboros meghívta a nápolyi domonkos-rendi kolostor egyik páterét, hogy bemutassa emlékezésművészetét. A két egyházfejedelmet be is vezette a mnemotechnika fogásaiba a páter, akit Giordano Brúnónak hívtak. A sors különös játékának tarthatjuk, hogy körülbelül 30 évvel később ugyanez a páter megint a pápa és a bíborosok elé került, de immár nem mint tanítómesterük, hanem mint eretnekséggel vádolt fogoly. A római inkvizíció kongregációjában VIII. Kelemen pápa elnökölt, San Severina és Bellarmin bíborosok szakvéleménye alapján máglyahalálra ítélték. 1600 február 17-én lobbant fel a máglya, mely elhamvasztotta az eretneket, aki Giordano Brúnóként lett halhatatlanná. 37