Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - II. Szokratesz

Mivel is foglalkoztam tehát egész életemben? Polgártársaim lelki üdvösségén munkálkodtam. Látván azt, hogy a prytaneionban adtok helyet azoknak is, akik az olimposzi lóversenyeken győztek, joggal várhattam, hogy a prytaneionban juttattok nekem is helyet. Erről azonban most már le kell mondanom. Kegyelemért kellene esdekelnem és részvétet ébresztenem szívetekben sorsom iránt. Hogy nem teszem, magyarázza meg az a már kifejtett álláspontom, hogy senkit a lelkiismeretében befolyásolni nem akarok, hogy esküszegésre való buzdítással nem akarom az isteni rendet megsérteni. A halál vár rám. Mit kérjek helyette? Börtönbüntetést? Hogy tétlenül ülni kényszerüljek és börtönőreim kényekedvétől függjek! Pénzbüntetést? Amit sohase tudnék megfizetni? Száműzetésbe menjek? Ha ti se tudtátok elviselni, amit tettem, hogy viselnék el mások, idegenek? Nem sereglenének-e ott is körém az ifjak, hogy szavamat hallják és nem hurcolnának-e az apák ép úgy bíróság elé, mint ahogy ti tettétek? Valaki azt kérdezhetné, hogy miért ne tehetnék lakatot a számra száműzetésemben. Nem, athéni polgárok. Soha! Amikor tanítok, amikor az ifjúsággal az erényről, az örök isteni rendről társalgók, akkor engedelmeskedem az isteni rendelésnek, mely tanítóvá tett. Aki tanít, annak isteni hívő szózatnak kell az ajkáról fakadnia. A tanítás az istenség hívó szavának tolmácsolása. Ezt tekintem a legfőbb jónak és erről nem mondhatok és nem is mondok le. De, hogy azt ne higyjétek, hogy a magam kárát akarom és más lehetőséget nem is hagyok nektek, mint a halálos ítéletet, szeretnék annyi pénzt felajánlani, amennyit megfizethetek: felajánlok tehát váltságul 1 mínát, —- legyen 30, amennyinek a megfizetéséért barátaim, Pláton és Kriton, Kritobulosz és Apollodorosz jót állanak. A halálos ítélet után. Halálra Ítéltetek. Korábban ér valamivel előbb véget az életem, mint ahogy a természet rendelése lett volna. Elháríthattam volna fejem felől ezt az Ítéletet, ha megalázkodtam volna és úgy siránkoztam volna, ahogy ti athéniek ezt a vádlottaktól megkívánjátok. Kivégzésemmel akarjátok elnémítani a szót, mely oktalan életmódotokra figyelmeztetett. Rossz a számítástok, mert kevéssel a halálom után a szó, az ige fel fog támadni és megint csak ellenetek fog fordulni. Halálra Ítéltetek és azt hiszitek, hogy ezzel a lehető legrosszabbat tettétek nekem. Az isteni szózat a keblemben, mely minden elhatározó lépésemkor felhangzik bennem, most végtelen nyugalmat és derűt parancsol rám. Mi a halál? Álomtalan álom? Ki itéli a mély, álomtalan álmot rossznak? — Leszállás az alvilágba? Milyen nagyszerű találkozás eshetik a hősökkel és népünk minden nagy fiával! Milyen fenséges dolog lesz az örök és igazságos bírák Minosz, Rhadamanthisz és Aeakosz Ítéletét fogadni! És kérdezgethetem majd kedvem szerint alvilági polgártársaimat, hogy igazi és áltudásukat elválasszam egymástól anélkül, hogy újabb bírósági tárgyalásra kaphatnék idézést. ítélkező bíráim, higyjétek el a halál küszöbén nekem, hogy semmi rosszat sem tettetek velem, mert, aki igaz embernek tudja magát, annak a halál nem jelent rosszat, megsemmisülést, jelent megtérést, beteljesedést. Ki kell ürítenem a méregpoharat, — nem hárítom el magamtól — a daimonion keblemben oly nyugodt — 29