Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - II. Szokratesz

sorsom beteljesedik, nyitott tenyérrel fogadom ezt az utolsó ajándékot, amit végzetem nekem juttatott, — halál, végzet, ananké! * * * És Szókratész nem szökött meg börtönéből, noha tehette volna. Derült nyugalommal kiitta a méregpoharat: eleget tett a törvénynek, melyet hirdetett. 3. Gnóti szeauton! Szókratész meghalt és halhatatlanná lett. A per eldöntetlen maradt és marad. Az anitoszok és melétoszok nem nyugosznak, fáradhatatlanul új zsákmányra leselkednek és jaj mindenkinek, aki logikával közeledik leshelyükhöz. A logika és a logikátlanság örök pere folyik! A logikátlan csőcselék meghurcolja Perikleszt, kikezdi magánéletét, megvesztegethetőséggel vádolja meg azt, aki mindvégig szegény maradt. Megkeseríti az életét, mikor legjobb barátait ítéli el: száműzi vagy börtönbe veti, és szíve asszonyát is a száműzetés nyomorába taszítaná el, ha Periklesz előtörő könnyei nem hízelegnének a logikátlan tömeg hiúságának. És Szókratész pőrében ütközött meg a logika és logikátlanság végzetes erővel, mert meghagyta a logikátlanság szószátyárjainak az olcsó győzelmet és biztosította a logika beavatottjainak az örök deriit, a tudás erényének ezt az elvitathatatlan kincsét. — 400.000 lakos közül 250.000 volt a rabszolga, — jegyezték fel Athén lakosságáról. Vájjon megjavult-e a szabadak és rabszolgák számaránya a mai városokban, államokban? Hányan akadnak köztük, akik Plátonnal élvezni tudnák Szókratész szatíráját, akik Antiszthenésszel szeretnők az ő gondtalan szegénységét, akik Arisztipposszal arra vágynának, hogy minden embertársuk olyan szabad legyen, mint a mester volt? Tükörbe nézzetek ! — tanácsolta az ifjaknak, hogy meglátván arcuk rútságát törekedjenek az erény által megjavítani arcuk hibáját, illetőleg észrevevén szépségüket, óvakodjanak azt erkölcstelenség révén undokká tenni. A tudás az erény! — hirdette fáradhatatlanul. Nem tökéletesedhetünk erényességünkben, ha előbb nem mélyülünk el tudásban. Ki mondhatja közülünk, hogy kimerítette a tudás kútját? Megelégedhetünk-e ifjúkorunk szűkkörű tudásával és életünk végéig ezen a sovány abrakon akarunk-e kérődzni? Nem szabad elcsüggednünk, nem szabad közömbössé válnunk, gyarapodnunk kell a tudásunkban, hogy a magunk és embertársaink javát tudatosan munkálhassuk. Nem elégedhetünk meg sokféle véleménynek megismerésével, hanem a mindenki részére érvényes tudás után kell törekednünk. 30