Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - II. Szokratesz

vagy Érsekújváron, ha úgy tetszik a jelen esztendőben. Az emberek és dolgok sokszor időtlenségükben élnek, erővel és múlhatatlanúl, mert a harc, amiért jöttek: befejezetlen még és vereségre hajló. Szókratész is ezek közé tartozik. Meg kellett halnia, mert teljesarcú ember akart lenni, és félemberek helyett egész embereket kívánt maga körül: új fiatalokat, akik megértik az igazság, az erkölcs és tudás világformáló szükségét. Nem is védekezett a heliaia előtt, nyugodtan és derűs mosollyal tekintett széjjel, ismerte ő az esküdt urakat az uccáról, ezeket a kövér és alacsonvhomlokú nyárspolgárokat, akik most mérget kiáltottak neki, négyszázharminc évvel később pedig a názáreti Jézusnak keresztfát. Mondom, ismerte őket, tudta, hogy hazudnak és vak rikácsolással leplezik erkölcstelenségüket. Bólintott, mikor kimondták a halált. Nem félt tőle, járt ő katonasorban a csatában is: nem menekült el hát innen sem, pedig ha egy szót szól csak: barátai kiszabadítják őt. IJgy érezte: becstelenséget követne el, méltatlan dolgot önmagával szemben. Határozott mozdulattal fogta a méregpoharat és kiürítette fenékig. Ráncos arcán kiragyogtak a szemek, még elbeszélgetett híveivel a lélek halhatatlanságáról, aztán szakállára nézett, összerakta hasán a kezeit s lázadás nélkül halt meg. Nagy ember volt, a legnagyobbak egyike, de jó volna, ha visszatérne típusa az emberi társadalom mai zsivajába! Megkiáltása korszerűbb, mint bármi más, kenyérgondjainken fölül. Hisz ő volt az, aki az emberi gondolkodást lehozta az égről a földre. A görög filozófia ő előtte a természet kifürkészhetetlen titkaiba mélyedt. Keresi a világ keletkezésének elemeit, megeleveníti az anyagot: vízben, tűzben, levegőben, a határosban és a határtalanban keresi az elmélkedés érdemes tárgyát. S jönnek a természetfilozófia után a szofisták, az ókor újságírói, nihilistái és anarchistái, az ügyes ügyvédek és körmönfont szónokok, akik pénzért árulták a bölcsészet szeretetét. Szókratész jelenik meg ezek után és visszaráncigálja a filozófiát az emberhez és az erkölcs szofista relativitása helyett: határozottságot és törvényt alkot az etikában. A lélekről kezd beszélni kortársainak, a lélekről és az igazságról. Vallástalannak mondják, holott Jéznsig nem találunk teljesebb vallási géniuszt, mint amilyen ez az igénytelen, merengő görög volt. Hallotta bensejében az isten hangját, a daimóniont, ahogyan ő nevezte, a til tót és serkentőt, mely cselekedetei szabályozójává vált. Józan volt, mint a márvány, melyen fiatal korában ő is kipróbálta vésőjét. Szerette a világot, a törvényt és a törvényszerűséget, az embert benne teremtő okossággal és becsületességgel. A barátságot komolyan vette és élte. Soha nem írt le egyetlen mondatot sem, mégis a legnagyobb pedagógus ós bölcselő lett, akiből Pláton és Arisztotelész úgy alakultak ki, mint az apostolok Jézusból. Nem beszélt elvont és messzi dolgokról, tanította az élet apró és mégis oly fontos dolgait: a helyes és tiszta következtetést, a következetes cselekvést és az élet szürkeségéből való nagy ünnepi fölemelkedést. Öntudatosan akar élni, emberi méltósággal — íme a fölvilágosult ember, aki az istenek bolondúl szép babonájából tiszta emberi világba kívánkozott. Ismerd meg tenmagad! — kiáltja az emberek felé. Gnóti szeauton: ez a legelső kötelességed, ha a tudatlanság állapotából ki akarsz kerülni. Tanulni és tanítani kell, ez az értelme életünknek. Az önismeret, mondja, rávezet a tudatlanság meglátására és egyúttal vágyat fakaszt az emberben a megismerések után. Beszélgetni kell az emberrel és lépésről lépésre haladva kipattantani belőle a tudást, az értelmet. Tudom, hogy semmit sem tudok — mondta— azaz a nem-tudás tudása az, ami bennem a tudás pozitívumát alapozza meg és útra indít. Meg kell tudni: mi a helyes minden téren. Mi a helyes erkölcsi ösvény? Aki tudja, mi az erény, nem lehet más, mint erényes ember. Találóan mondja, erre vonatkoztatva állítását, Nagy József magyar filozófia-történész, hogy a magára eszmélt ész mámora ez. A tiszta, helyes fogalom szükségességét hangoztatta és mutatta meg Szókratész. Aki a fogalom teljes birtokában van, az nem tévedhet, ez valami abszolút már. A logika megalapí24