Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])
1. A nagy példák - II. Szokratesz
tója azonban nem volt teoretikus. Sőt! Mindent praktikusan fogott fel, mindenre rávezette a tanítványait. Járkál az uccán és megállítja a ficsúrt, aki anyját átkozva halad el mellette. Várj csak, te! — szól oda hozzá, és megkérdezi őt, mi a baj otthon. Kisül, hogy a fiatalembernek nincs igaza. Testvéreket kibékít, barátokat hoz össze. Megállítja a főpapot és dialógust folytat vele a vallásosságról, s íme kiderül, hogy a főpapnak fogalma sincs a vallásosságról. Minden elvontság helyett a konkrét tanítást és a valóság tudását szerette és mutatta meg. Nincs ragyogóbb intellektus a történelemben nálánál. Az antik világ nagy misszionáriusa volt ő abban a korban, mely gyönyörű és beteljesült műveltségétől fáradtan és társadalmi harcokkal vonszolva magát még néhány évtizedig: átkívánkozott az új világba. Az új kor, az európai ember, sokat köszönhet néki, mert megmentette a szellemi realizmus számára. Azért beszélni kell most róla, s magunk elé állítani a zűrzavar és a negatív értékek dicstelen korszakában. Nem véletlenül rokon a mi korunk Szókratész korával. S Szókratész különben is szimbólum. Az erkölcstelenség korában Ölték meg hitvány barátok és demagóg szofisták, aljas és kétéltű polgárok: keskeny és suta lézengései ókor Párisának. Szókratész gyűlölte a tudatlanságot és gúnyolta, ironizálta a félművelteket. Egyszer egyik tanítványának, akiről megtudta, hogy politikus lett, ezt a három kérdést adta fel: Mennyit jövedelmeznek a görög bányák? Mennyibe kerül egy katona felszerelése? Miért nem beszéli rá Glaukon (így hívták a tanítványt) nagybátyját arra, hogy roskadozó házát, amelynek ő lesz az örököse, rendbehozza? Az első két kérdésre a jó Glaukon egyáltalában nem tudott megfelelni, a harmadikra azt válaszolta, hogy hiába szól a nagybátyjának, az nem hallgat reája. Szókratész akkor tanítványaihoz fordult és ezt mondta: Lássátok, ilyen emberek akarják a polgárok sorsát intézni. De ti is megéritek még, hogy Glaukon híres politikus lesz, mert a többi politikus még ennél is kevesebbet tud. így szólította meg az embereket és így kényszerítette őket arra, hogy gondolkodó lények legyenek. Nem szívesen vették ezt, de Szókratész egyenes volt és hajthatatlan. Maga köré gyűjtötte az ifjúságot, közéjük ült és beszélgetett velük. Mindent megnézett, hogy mindent lásson és mindenből mutassa meg az embereknek a valóság szent, nagy és szépséges törvényeit, amikért élni kell és élni érdemes ezen a földön. Csak ennyit tett és csak ennyit akart ez a nagy nevelő, Szókratész és az öszszes többi Szokrateszek, akik hívei az igazságos társadalomnak, a műveltségnek és a teremtő békének, s akik a fiatalságból egy új nemzedéket szeretnének kifaragni. Jobbat, mint az övék volt. íme nem több és nem kevesebb ez, mint amennyiért egy méregpohár járt akkor és ma is. 2. Az örökkönvaló nagy per. Történe pedig, hogy Athén areopágosza elé idézték Szókratész kőfaragómestert, aki immár élete hetvenedik évét taposta. Vádat emeltek ellene Anitosz, Meletosz és Lykon athéni polgárok, hogy istentagadó és megrontja az ifjúságot. Történt 399-ben Kr. e. Anitosz vádbeszéde. Magas bíróság, elétek kellett járulnom nagy szorongásomban és oltalmatokat kérnem egyik polgártársam ellen, akinek ugyan tisztes, ősz feje van, de megháborított családi életemben és megbotránkoztatott az agorán, hirdetvén olyan ta25