Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - IV. Apácai Cseri János

Iskoláink nyomorúságának második kútfeje az, hogy ,,hány van az iskolamesterek közt, kik Isten hívására, a tanítói és nem egyházi pályára érezve hajlamot, ez elhivatásnak szentelték magukat

1?" Ezek csak a zsírosabb falat után áhítoznak és mert soha komolyan nem volt gondjuk annak megtanulására, mit majd az iskolák hasznára gyümölcsöztetnek, zavart mindaz, amit előadnak. A harmadik kútfőt az egyházi férfiaknak felfuvalkodottságában találja, mert hogy papi mivoltukat nagyra tartván, megvetik az iskolamestereket. Aluszékonyak is az iskolák kurátorai, habozásuk a közjóra irányzott lélekben szellemi csömört okoz. Magának a kolozsvári kollégiumnak szánalmas állapota is egyik bizonyítéka annak, hogy az iskolákra kevés gondjuk van a hivatottaknak. És ez az aluszékonyság a negyedik kútfője a nyomorúságoknak. Apácai aktivitása és mélységes elhatározása, hogy tettekkel fogja viszonozni az elvett kegyelmi ajándékokat Istennek, nemzetének és jóltevőinek, már külföldön arra készteti, hogy megírja a Magyar Enciklopédiát, megalkossa a Magyar Logikácskát, megteremtse az első magyar iskolakönyveket. A Magyar Enciklopédia Komenszký Orbis pictusa mellé tehető mint korszakalkotó munka. Az Orbis pictus az elemi oktatás nagy reformjának csírájaként tekinthető, iníg a Magyar Enciklopédia a felsőbb oktatás nagy reformját tartalmazza. Olyan könyvet akart adni a magyar ifjúság kezébe, melyben „anyanyelvén többnyire minden szép és hasznos tudományt olvashat." Maga vallja, hogy Enciklopédiájában arra törekedett, „hogyha Ramus halottaiból föltámadna, ezt a többek felett magáénak ismerné el és nekünk köszönetet mondana, hogy végre általunk nemcsak óhajtása valósult, de ő, ki a magyar nyelvet nem ismeré, általunk a magyaroknak magyar nyelven bölcselkedik." Ki volt Ramus'? Apácai maga így jellemzi Ramust, a bölcset, kit mesterének vallott: „Miután az emberek túlvitt hiszékenysége a lelkeket elfogulttá tette és Aristotelesznek mintegy bclcselmi mindentudóságot kezdének tulajdonítani, föltámasztá az Úr a mult században Rámus Pétert, ki a valódi bölcseletnek, mely akkor haldokolt, segítségére jött, a következő század szennyétől megtisztította, a hamis és a keresztény igazsággal ellenkező véleményeket megcáfolta, az igazságra borúit kimmériai homályt elűzte és a bölcsészet zavaros káoszát a tudomány módszerének fényével szép rendbe hozta." Igaz, hogy Ramusnak tanártársai a párisi egyetemen más véleményen voltak a mesterről, aki Arisztotelészt nem becsülte eléggé, aki a közkeletű arisztotelészi szillogizmusok helyébe a természetes logikát akarta érvényre juttatni. Párisban bíróság elé idézték, könyveit elítélik, őt magát a bölcselet egész területéről száműzték és megtiltották, hogy akár írással, akár szóval a bölcselet mezejére lépni merészkedjék. Ramust a Bertalan éjszakán meggyilkolták, hatása azonban a filozófia fejlődésmenetében megmaradt még jó ideig. Különösen Németországban volt éles a vita Ramus (Ramée) hívei és ellenfelei között. Ramus hívei közül meg kell említeni Sturm Jánost, a humanizmus pedagógusát, aki a nevelés feladatává azt tette, hogy a diák megtanulja megismerni a dolgokat és megítélni őket megfelelő színvonalú szempontból. Ramus a találékonyságnak (inventio) és az ítélőképességnek (judicium) döntő szerepet juttatott természetes logikájában, nem volt tekintettel a szillogizmusok lenyűgöző szabályaira, hanem a józan szemlélődésben és ügyesen megválasztott szempontban látja az emberi értelemnek feladatát; az így szerzett ismereteket aztán rendszerbe foglaltatja, hogy egységbe forrjanak össze. Abban a tényben, hogy Apácai Ramusra úgy tekint, mint mesterére és a francia Descartest úgy említi, mint akit a mindenható Istennek kegyelme, jósága támasztott, hogy az egész bölcsészetnek újjáteremtője legyen, Apácainak korszerűsé56