Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])
5. A tanítói munka - IV. Győrffy Lajos: A serdülés problémája az iskolában
Vájjon mit tegyünk, mely irányba tereljük a gyermek figyelmét, felköltött kíváncsiságát e téren azokkal szemben, akik nem képesek életet adni, mert a természet szeszélyes játéka folytán gyermektelenek? Ezek együttélése tehát bűnös? Vagy talán nemi érintetlenségben való együttélésre utalunk? Vagy megmaradunk álláspontunk mellett: „Az egyetlen helyes út megint csak az igazság!?" S ha már ezen az úton haladunk tova, meg tudjuk-e értetni a gyermekkel a gyermektelenséget a nemi szervek esetleges öröklött elváltozásai vagy betegségben szerzett hibái miatt, amelyek — tudjuk — elég gyakran előforduló esetek? És vájjon hol veszszük mi mindezekhez a szükséges képzettséget? Vagy talán orvosi kódexekkel megrakodottan megyünk be az iskolába biológiai előadásokat tartani a nemi életről, annak számtalan természetellenességéről, betegségéről? Mindenesetre nekünk, tanítóknak igen sokat kellene tudnunk ezen a téren, de még többet a test és lélek nevelésébe vágó dolgokról, amelyek az erotikával szoros nexusban állanak. Tudnunk kellene a pár év előtti híres bécsi mazochista-szadista perről, amelynek centrumában egy, — magát nyelvmesternőnek kiadó szadista nő ült, aki kedvteléssel vert rá 7—18 éves leányok és fiúk mezítelenségére aszerint, amint férfi vagy nő szadista volt a befizető néző. Tudnunk kell, hogy a verés perverz erotikát vált ki s ezért azt kerülni kell! Tudnunk kell, hogy a hosszú, egy helyben való ülés erotikus ingereket kelt, tehát sok szabad mozgást adjunk a gyermekeknek! Tudnunk kell a tornánál és játékoknál, hogy a lovaglás — legyen az egymás hátán, egymás nyakában, vagy lovon — a mászórúd kedvelése szintén az erotikus ingerek gyakori felkeltése miatt — amennyire lehet — kerülendő! Megfigyeljük a kikéredzkedőket, ami szintén erotikára vihető vissza s leintjük, amivel egyúttal rendre szoktatjuk őket szükségeik elvégzésében. Ismernünk kell az onánia reakcióit, amint azok ott révedeznek a gyermek tekintetében, vagy e bűn jele kiül a szem aljára, azonnal a szülőket kell rá figyelmeztetni. Végül a sok, sok tudnivaló között tudnunk kell azt, hogy ez a probléma nem az iskolába való! Mi nem tárhatjuk fel a gyermek előtt természetes alapon azt, amit a társadalom elferdítése oly nagyon is természetellenesen kényessé tett! Mi, akik szintén csak úgy nevelkedtünk, mint a jelenkor csemetéi, ha „sötétben" jártunk is e téren, nem vallottuk kárát, ha meg felvilágosultunk, semmiesetre sem tartottuk „szégyenletes, utálatos dolognak azt a kapcsolatot, amely minket szülőinkkel összekötött", mert mi sohasem gondoltunk sem korai, sem késői gyermekkorunkban az anyák és apák szexuális ösztöneire. Nem kerestük a kapcsolatot biológiai alapon apánkkal, anyánkkal, mert vagy tudatlanok voltunk teljesen ezen a téren, vagy pedig — ami a legvalószínűbb — a családi nevelés a kíváncsiságunkat erre vonatkozólag kielégítette. Az bizonyos, hogy mi, ahogyan nem tudtunk a gyermekkorunkban az akkoriak szexuális életéről, úgy a mostani kicsinyek sem tudnak arról, sőt a felnőttek igen tetemes százaléka sem tud korának szexuális életéről. Sokan nem is sejtettek semmit arról, hogy nemi aberrációk is vannak, viszont sokan igen sokat tudnak e kérdésben, de az évszázadok óta eredményesen nagyranevelt nemi képmu tatá&uk mindent letagadtat velük, ami ezekkel a kérdésekkel összefügg. Minél kultúráltabbak az emberek, annál nagyobb bennük a készség a nemi titkolódzásra, letagadásra, mert ez mind a kultúrával jár, mint az aberrációk is, melyek mindig az őstermészét be való beavatkozásokból keletkeznek. 195
