Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - IV. Győrffy Lajos: A serdülés problémája az iskolában

Mit csináljunk most már a nemi élet ismertetésével? Tegyük félre, mint a kor számára még meg nem érett igazságot! ; Ha pedig már minden áron valakit fel kell világosítanunk, úgy világosítsuk fel a felnőtteket az anyaság-apaság fenséges voltáról s arról, hogy F. P. szavaival éljek: „. . . akinek az Isten (!) gyermeket adott, az már ezért is ne szenyr nyezze be száját trágár beszédekkel, mert ezzel gyermekének lelkét is beszennyeznél" Ha a felnőttek felvilágosítása befejezett dolog, akkor az aberrációk is áthelyeződnek a klinikára, bár teljesen meg nem szűnnek, mert voltak már akkor is, à szabadabb pogány társadalomban is. Befejezem elmefuttatásomat s végezetül csak annyit jegyzek még meg: mi már tele vagyunk kultúrával és kultúrális átokkal s mint ilyenek, az elferdült vágyak egész kisértethadát cipeljük magunkkal! Ilyen elferdült vágy a gyermekek nemi felvilágosítása ís! Ne akarjuk az iskolát egy kis egyetem minőségével felruházni! Ha még ezt is kívánjuk a sok, sok beláthatatlan veszély ellenére, akkor már ennyi kívánalommal szemben képtelenség lesz a népiskola valódi célját kihámozni! A népiskola eszményi hivatása legyen továbbra is: az erkölcsi ember, az erkölcsi jellem kifejlődését munkálni, olyan alapvető munkát végezni, amelyre bátran építhet az egyház, a társadalom, a nemzet és az állam! (Végh I.) Ezeket kívánja az egyetemes kultúra az iskolától, mert ezek nélkül — Rousseau szerint — nincs a jó felismerésére való nevelés! 196