Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - IV. Győrffy Lajos: A serdülés problémája az iskolában

A gyermek lelkében szunnyadó szexuális erő állandóan, szinte legyőzhetetlenül hajtja őt eme titkok felé. Ilyenkor azután megfigyel s megfigyelései alapján tudni fogja, hogy vannak fiúk és leányok, hogy köztük nem főleg a hosszú hajban van a különbség. Ez a tudat elég is neki. Sőt! Ez is már sokat foglalkoztatja fantáziáját és kelti benne sokszor az erotikus vágyakat. Nem a nemi élet tényeinek részletezése, szemléltetése kell ide, hanem egy irányító, aki az erkölcsiség útjaira tereli vissza az észrevétlenül, csupán benső érzései, szexuális ösztöne miatt onnan letévedt gyermeket! Ez az irányító pedig természetszerűleg csakis a szülő lehet! Egyedül csak a szülő lehet az, aki figyelemmel kísérheti gyermeke gondolat- és érzésvilágát. Csak a szülő lehet az, aki elfogulatlanul és anélkül, hogy Önmagában vagy gyermekében felkelthetné az erotikát, — felel gyermeke esetleges naiv kérdéseire úgy, ahogyan gyermekének lelkét be nem szennyezi. Semmiképpen sem felelhet azonban meg a szülő sem a fentebb említett Lischnevszka-módon holmi biológiai részletezéssel, mert gyermeke képzeletét odasodorja a tiltott erotikus vágy felé s ellenálló képességét, önfegyelmezettségét érzékies fantáziája derékon töri s kénytelen engedni az ösztöne és erotikus vágya szabadosságainak. Ha a szülő felvilágosít, sohase keresse az alkalmat hozzá, ne készüljön reá s ne készítse előre reá gyermekét, hanem az oly sokszor kínálkozó alkalmakat felhasználva, — amilyenek az öltöztetés, vetkőztetés, fürdetés, családi események, — tegye meg a szükséges felvilágosításokat, de csakis a gyermek kérdéseire. Arra pedig ügyelnie kell, hogy e felvilágosítással is ,,az illetlenség", „csúnya dolog , „rossz" és „nem szabad" korlátait ťúl ne lépje! Ha kérdez a gyermek, arra már úgy feleljen, hogy erotikus gondolatokat a felelet ne keltsen s hogy megóvja gyermeke fantáziáját az erotikus túlhajtásoktól! A szülő mint eddig is, úgy ezután is képes lesz arra, hogy az ö hatalmas nevelői eszközeivel, amelyek a szülői tekintély, a szülői szeretet bensősége, a közvetlen, szeretettel teljes őszinte hang s a vallásos érzelem fennköltsége — a nemi kérdés érzékeny és kényes természetét tekintve, valamennyit tudasson gyermekével . . . Mennyit? Annyit, amennyit a gyermek szellemi képessége megbír! Mikor? Akkor, amikor a szükséglet erre felmerül. Hogyan? Oly módon, amint az;t a gyermek beidegzése megengedi, hogy vele az ő lelkének tisztaságát továbbra is megőrizze! Mit tehetnénk mi ebben a tekintetben az iskolában? Hány különböző szellemi képességű gyermek van otthon, mind más beidegzéssel, más otthonról hozott erkölcsi alappal, más és más nemi fejlettséggel. Vájjon hol található az a komoly pedagógus, aki képes volna 70—80 ilyen gyermeknek a lelki világát szemmel tartani? Ki látná meg azt előre, hogy mely gyermekek azok, akik erre a biológiai bevezetésre értelmi és erkölcsi tekintetben alkalmasak? Ki látná azt, hogy ez a közlés a különböző értelműségűek és különböző erkölcsi alappal bíró gyermekek között milyen érzéseket vált ki, vájjon nem támad-e fel már a következő pillanatban 90%-ában a szexuális ösztön? F. P. — gondolom kartársam — szintén a Lischnevszka-féle elmélet mellett foglal állást, amikor így ír: „Meg kell értetni a gyermekkel azt, hogy milyen nagyszerű, nemes dolog életet adni, de azt is, hogy minden olyan szexuális cselekedetet, amely nem ezt a célt szolgáltatja, bűnös!" Ezt a nagyszerű gondolatot bizony jó volna megértetni! De ki értse meg? Hogyan? Mikor? Milyen módon? 194