Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - IV. Győrffy Lajos: A serdülés problémája az iskolában

Ha még a felnőtteknél is megtörténnek az ilyen, vagy ehhez hasonló esetek, mennyivel inkább történne meg a serdülő gyermekseregnél, ahol a válaszfalakat mi saját magunk bontottuk le, mi magunk gyújtottuk lángra az érzékiséget, amely — tudjuk — a gyermeknél sokkal intenzívebben lép fel fantáziája segítségével, mint a felnőtteknél. Igen ez mind, mind, az egész felvilágosítás, az egész „nemi tényekbe való bevezetés" megállotta volna helyét Róma és Hellász pogány társadalma előtt, amely nyilvános istentiszteleteit is táncokkal és erotikus játékokkal kötötte össze, orgiákat rendeztek s napról-napra áldoztak a pogány életöröm isteneinek, Vénusznak és Bacchusznak. De ma, amikor amúgy is éppen az erkölcsi alap a leglabilisabb, amikor egyedül a valláserkölcsi érzés neveli bennünk azt a csírát, amely a helytelenséget és rosszat felismeri, akkor ez az elmélet semmiesetre sem állhatja meg a helyét, mert a mai társadalomnak teljes feldúlását, a jövőnek boldogtalanságát jelentené. Azt hirdetik a nemi felvilágosítás apostolai, hogy ilyen komoly, helyes és elfogulatlan megismertetéssel lehetetlenné válnék, hogy a nemi életről, azok lényeiről hamis, tisztátlan fogalmakat szerezzen mind a kétnembeli tanulóifjúság! Igaz! Hamis fogalma senkinek se lehet az olyan — rajzokkal, képekkel szemléltetett — új anyagközlésnél, de míg az eredményt elérné — ha bármily komoly hangon, bármily komoly arccal kezd is bele a tanító az oktatásba — vájjon a 10—14 éves gyermekek, akik a falusi erkölcsi alapon állva hallgatják mindezt, hol veszik hozzá a komolyságot, főleg — teszem fel példának — egy, a tanítónőképzőből kikerült, zárdai nevelésben részesült ifjú 18 éves tanítónővel szemben? Tegyük fel, hogy az oktatónő valláserkölcsös nevelése teljesen legyőzi benne az erotikát, de vájjon legyőzi-e az ő komolysága, elfogulatlansága a 10—14 éves tanulókét isi Semmiesetre sem! S itt is már többet ártottunk, mint használtunk! Mi lesz az ifjúval, aki alig számlál 18 nyarat s kilépve az iskola padjaiból, egy erotikus májusi napon a fejlődő 13—14 éves nőneműek előtt „elfogulatlanul, szárazon, tárgyilagosan" kell ismertetnie a helyes nemi életet? Vájjon a legkomolyabb magyarázgatása közben nem gyúl-e ki az arca s vájjon nem ül-e ki az erotikus vágy a szemére, képes-e arra, hogy elfogulatlanul tanítsa végig, szemléltesse rajzaival s kérdezze ki a minden sejtések világából alázuhant leánytól az egves tényeket? Képes-e arra, hogy erotikus vágyakat, szexuális ösztönt tanítása ne keltsen? Nem, nem, semmiesetre sem! Sem az ifjú, sem az Ür veteményes kertjét 40 éve munkáló öreg kollégám se! Ha a tanítóban nem, de a gyermekben minden bizonnyal erotikus vágyakat váltana ki egy ilyen tanítás. Tudjuk, hogy a gyermek erotikus ingerei, mind a testiek, mind a lelkiek, messze visszanyúlnak a gyerekszobába. (Mantegazza.) Igaz ugyan, hogy ezek még öntudatlanok, de már megvannak! Mi lesz vájjon velük, ha mi ezeket felszabadítjuk s áthelyezzük egy jólsikerült tanítás után a gyermeki öntudatba? Vájjon akkor a mi erkölcsi oktatásaink, valláserkölcsi nevelésünk elég erős lesz-e ahhoz, hogy ennek a felszabadított gyermeki erotikának szabadosságaival megküzdjön? Az bizonyos, hogy amint megtanulja a megtermékenyiilés és megtermékenyítés lefolyását, éppen úgy megtanulja a megnemtermékenyülés és megnemtermékenyítés módját is, amely utóbbit — minden következménytől mentesen — vágyainak kielégítésére fog felhasználni mind a fiú, mind a leány; s az erotikus vágy már akkor semmiféle erkölcsi problémák betanításával sem lesz béklyóba szorítható! Mi sem természetesebb, mint az, hogy ilyenkor már hatástalanokká válnak azok a hatalmas erők is, amelyeket a szülők és a vallás oly nagy sikerrel használtak fel az eddigi harcokban. 193