Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - IV. Győrffy Lajos: A serdülés problémája az iskolában

zem az eszmét pártoló kartársaimat arról, hogy „természetrajzi alapon, kapcsolatban az eddig tanultakkal, kiegészítve az embertan kihagyott részeivel, szárazon a tudomány megállapításai és kimutatásai alapján, a legnagyobb komolysággal és tárgyilagosságai. . (Sz. I.) sem lehet ma az iskolában a nemi életet ismertetni. „Van útja és van módja, hogy a tanító a gyermeket tiszteletet parancsoló módon bevezesse a nemi élet tényeibe..." — így ír Lischnevszka Mária. Van-e csakugyan út és mód erre? Ha alaposan megvitatjuk elménkben e kérdést és Sz. I. fenntebb idézett szavait, rá kell jönnünk, hogy nincs. Mert ha mi tanítók, akár szexuális, akár biológiai probléma alakjában fogjuk tárgyalni, tanítása még a legnagyobb tiszteletet parancsoló, tárgyilagos, száraz tanítási módnál is igen kényes marad, mert természetszerűleg a gyermekben erotikus érzéseket kelt! írja továbbá: „A 10—14 éves gyermek előtt, amikor az már tudja, hogy minden lény magával hordja a neki sajátságos petéjét, tárgyalni kell, miként fejlődik, táplálkozik a gyermek az anyaméhben. Az anyaméh leháncsolt külső falán keresztül képben látják a gyermekek az alvó magzatot." Mi lesz az ilyen tárgyalásnál, szemléltetésnél a gyermeklélek sejtelmes ösztönéből? Mi lesz a gyermekkel, mily hatalmas dilemma elé állítjuk akkor, amikor mi örökösen hangoztatjuk az iskola jóra tanító munkáját, ha mi az ocsmányságnak. rossznak, illetlennek, csúnyaságnak mondott, eddig szigorúan tiltott-titkolt erotikát akár szexuális, akár biológiai probléma alakjában gyermekeink elé tálaljuk? Igaz, hogy a gyermek tudatlansága megszűnik, ha mi Lischnevszka módján, „az embrió táplálkozását, a szülés fájdalmait, a termékenyítés lefolyását nyugodt, egyszerű szavakkal" vázoljuk. Ha a „nő és hímállat szerveit megnevezzük, s rajzzal szemléltetjük a 10—14 éves gyermek előtt, mint hatol a mag az anyaméhbe . . ." Igaz, a gyermek tudatlansága megszűnik, de megszűnik a gyermeklélek több becses tulajdonsága: a szeméremérzet, az önfegyelmezés, az erkölcsi alap, mert szeméremérzetét lerombolná, önfegyelniezését gyöngítené, erkölcsi alapját megingatná s mindezek mellett idegrendszerében is kárt tenne eme biológiai szörnyűség. S amikor már mindent tud a gyermek, amikor erotikus érzései felszabadultak, szeméremérzete lerombolódott, ön fegyelmezettsége elgyöngült, erkölcsi alapja megingott, amikor az erotikus vágy a szemében ragyog, mintha elég volna az a pár szó, amelyet Lischnevszka mond a következőkben; „. . . megmondjuk a gyermekeknek, hogy ezt csak mértékkel és erkölcsösen szabad használni és sohasem szabad elfelednie, hogy a cselekedetben teremtő erő rejtőzik, amely nagy felelősséget zár méhében egy jövendő, új élet iránt." Ennek a „megmondjuk"-nak a felvilágosult gyermek előtt nincs olyan hatása, amilyet annak Lischnevszka Mária tulajdonít, mert hiszen az embrió fejlődésének szemléltetésével felzavarjuk alvó erotikáját; az egyes szervek megnevezésével megöltük szeméremérzetét, a magnak anyaméhbe jutása szemléltetésével erkölcsileg tesszük tönkre, mert amennyire megtanulja idő előtt a helyes nemi élet tényeit, akként fogja azt a maga céljaira, a felkeltett erotikus vágyainak kielégítésére fordítani — ferde irányban. A felvilágosodás eszméjének egyik apostola azt mondja, hogy a konzervatív társadalom balítélete szülte korunk minden perverzitását, mert a szégyelni, titkolni való erotika, amelyet a konzervatív erkölcsiség a társadalomból kiűzött, elferdíti az ember természetét az érte ezer akadállyal való megküzdés alatt. Ha az akadályok leküzdhetetleneknek látszanak, nincs más mód, mint lemondani azokról s egyikmásik, közelebbi irányban keresni e vágy kielégítését, ahol áthághatatlan társadalmi akadályok nem fognak útjában feltornyosulni. S vájjon hová vezet ez? Lefelé, mindig lefelé, egészen az egészségtelen perverzitásokhoz! 192