Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - IV. Győrffy Lajos: A serdülés problémája az iskolában

Az utóbbi években a kül- és belföldi sajtóban a nevelésügyi lapok állandóan felszínen tartott problémája ez, amely mellett és ellen megszűnés nélkül folyik az eldönthetetlen küzdelem. Maga a tétel megérdemli, hogy egy tanulmány keretében behatóan foglalkozzunk vele. A tétel, mint nevelésügyi probléma — 31 éves. Stiel, amikor „Mutterpflicht" című művében megpendítette, még bizonyára nem gondolt arra, hogy félreértik, illetve fölvetett témáját ennyire elcsavarják. Maga az érzés hatalmas és mint ilyen, az emberi életben igen nagy szerepet tölt be. Lehetne mondani, hogy az erotikus érzés az élet legmélyebb gyökere, amelyből a boldogság, a jólét — de többször a nyomorúság, szenvedés, a testi-lelki lezüllés, a bűn táplálkozik. Hogy miért táplálja ez utóbbiakat többször? Talán azért, mert „az erotikát kitagadták a szülői házból, az iskolából, a társadalomból, csak a táncbárok és a fülledt levegőjű lebújok legmélyén húzza meg magát. . ." (Wicke.) „Erkölcseink annyira labilis alapon nyugosznak, hogy ma már árt az erotika p közerkölcsiségnek . . ." (Gergely.) A régi világ sokkal erősebb alapokon nyugodott, egészségesebb volt a felfogása ebben a tekintetben. A derűs ég alatt, a kék tenger partjain, Olasz- és Görögországban, az ókor szikrázó napjaiban, minden szent és nagyszerű volt, ami az élethez tartozott, így az erotikus érzés is. Tekintsünk csak vissza a mitológiába! A görög-római hitregék isteneinek a vágyélete például szolgált az akkori emberi társadalom előtt; ez tény, különben nem lettek volna követésre méltók, azaz nem lettek volna istenek! Előttünk teljesen elképzelhetetlennek tűnik fel ez az ókori állapot, mert az antik kor leplezetlen, szabad erotikája misztikumba burkolódzott, idővel a nagy nyilvánosság kitagadta, megátkozta, a társadalom magából kirekesztette. Ma titkolni való ocsmánysággá ferdítették a társadalomnak koronkénti felfogásai, ma beszélni róla nem szabad, mert az illetlenség, neveletlenség, sőt durvaság! Ez ellen a felfogás ellen hiába küzdünk. Ez a szigorú, a mai közerkölcsi alapon kimondott kritika nekünk is mást sugalmaz, a mi nevelésünk, ősi erkölcseink arra tanítanak, hogy szigorú szemmel, tárgyilagosan bíráljuk el ezt a kérdést. Ezt az eszmét a „Német Nők Szövetségének'' Wiesbadenben 1902-ben tartott közgyűlésén vetették fel először azzal a határozattal, hogy a nemi életet az elemi népiskolákban ismertetni kell. Hiába tiltakozott ellene a közgyűlés nagyobbik fele, az eszmét felvetették s az eszme szállt tovább. Lischnevszka Mária spandaui tanítónő az eszmét felfogta s érette feláldozta, elhagyta állását és felcsapott a nemi felvilágosítás vándorapostolának. Írásaiból vegyünk boncolókés alá néhány gondolatot, hogy azok boncolgatásával meggyőz191