Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - II. J. D.: Tanítók a munkásság oldalán

Sokoldalú kultúrmunkát végző tanítóságunk sorában akadnak elegen, akik a munkásság oldalán küzdenek a szocialista világnézetnek érvényesüléséért. A szocialista világnézetnek bölcseleti forrásai: Hegelnek tanításai meggyőző erővel alakítják át a gondolkodást és határozzák meg a célokat, melyek eléréséért akaratunkat megfeszítjük. Az életszemlélet sztatikus mozdulatlansága feloldódik a dinamikus felfogásnak abba a jellegzetes formájába, mely magát a gondolkodást sem tekinti valami zárt egésznek, hanem olyan folyamatnak, mely tételnek (tézis) és ellentételnek (antitézis) állandó játéka révén egyre dúsabbá lesz, soha meg nem meredhet. A munkásság osztályharcának bölcseleti alapjait szintén Hegel írásaiban találjuk meg. Kant a béke apostolaként ismert, Hegel a harcot, a küzdelmet hirdette a történelem mozgató tényezőjeként és a békében tespedés veszedelmét, a háborúban pedig tisztító szelet lát. Hegel az egyén érdekeit alárendelte a köz, a közösség követelményeinek és ezzel a kollektivizmus gondolatának atyjává lett. A szocializmus nemcsak marxizmust, hanem hegelizmust is jelent. Jelenti, hogy jogot formálunk az életre, az élet élvezetére. A boldogság, az öröm és a szabadság vágyát tápláljuk magunkban és ébresztjük embertársainkban. A jobb hazát ezen a földön keressük. Igazságosabb társadalmi rendet akarunk a munka kultusza alapján. A mai rend hibáinak okát az anarchisztikus szabad versenyben és a túltengő magántulajdonban látjuk. A parlamentárizmus sem végső ideálunk, mert politikai auguroknak beavatkozását jelenti a közügyekbe. A népiniciatíva és a referendum hívei vagyunk, hogy megszűnjünk a közügyek objektumai lenni, hanem szubjektumai lehessünk. Meggyőződésünk, hogy kultúrmunkánk olyan politikának forrásává lehet, mely sohasem vezethet diktatúrához. Feladatunknak tekintjük, hogy a tömegeket megőrizzük népnevelő és felvilágosító munkánkkal attól a pszichózistól, hogy végletekbe lendülő akciókkal segíteni lehet a társadalom bajain. Az osztályharcot etikai értékekkel telítve, eredményessé akarjuk tenni, főkép olyan értelemben, hogy a munkásság a politikai hatalom átvételére felkészült legyen. A kultúrát nem tekintjük akadémikusok, bibliophilek magánügyének, hanem a néptömegek szükségletének. Ezek az elméleti elvek késztetnek arra, hogy a munkásság pártkeretein belül szervezkedjünk, hogy vállaljuk a feladatot, melyet elméleti képzettségünk ránk ró. Nemcsak az iskolában akarjuk az oktatást megszabadítani minden babonaságtól és pletykaságtól, hanem a népművelés terén is tiszta tudományt akarunk adni, olyat, amely elfogulatlanul és kendőzetlenül mutatja be a tényeket és eseményeket. Kivesszük részünket a munkásoktatásból. Nem palástoljuk és nem titkoljuk a tudományos megismerés eredményeit, hanem összegyűjtjük mindazt, ami a munkásság öntudatának mélyítésére, a küzdelemre való felkészültségének tökéletesítésére szolgál. Az iskolapolitikában megnyerjük programunk támogatására a munkásságot, hogy parlamenti képviselői által megvalósítását szorgalmazza. A demokratikus és a munkaiskoláért állunk sorba. Kívánjuk, hogy köztársaságunknak egész iskolarendszere a népiskoláktól az egyetemekig a demokrácia szolgálatában gazdagnak és szegénynek egyaránt nyitva tartsa a kapukat. Adjunk módot tanulásra annak, aki tanulni akar. A tanulók önkormányzatának megvalósítását a demokrácia érdekében sürgetjük. A tanulók számát egy-egy osztályban legfeljebb 50-ben tartjuk megállapítandónak. A járási polgári iskolák felállítását, a törvény haladéktalan végrehajtását kívánjuk. 183