Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

3. Az iskola és a demokrácia - II Az iskola demokratikus reformja

ményt látnak. Nincs semmi akadálya annak, hogy az egyházaknak engedelmes fiai erényeikben ne öregbed jenek a polgári öntudat által. Valláserkölcsös nevelés és polgári nevelés nem zárják ki egymást, nem egymás ellen vannak, hanem egy­más kiegészítésére szolgálhatnak. A legújabb tanterv mindenesetre valami kis megingást árul el mind a hon­ismeret, mind a polgári nevelés terén. Eltolódások mutatkoznak mind a tananyag­ban, mind az óraszámban, és az az érzésünk, hogy mindazoknak az aggályai ér­vényesültek, akik nem tudtak sem a honismerettel, sem a polgári neveléssel mit kezdeni, mert a honismeretet szűkebbre szabott földrajznak minősítették, a pol­gári nevelést pedig olyan tárgynak, mellyel kevés tanító tudott valamit kezdeni. Ügy tetszik, mintha egy pillanatra megingott volna a reformbizottság előtt az egész iskolareformnak eszmei tartalma! Ha magunk elé idézzük az egész ideális programot, akkor meg kell állapítanunk, hogy az iskolareform vezető eszméje a haladás gondolata, az iskolaszervezés alapvető eszméje az egységes iskola ideálja, az oktatás reformjának elve a munka (cselekvő) iskola eszméje, a nevelés ideálja a társas iskola gondolata és az iskolareform politikai ideálja a tényleges demokráciának a megvaló­sítása. A demokráciának komoly akarása követeli meg tőlünk, hogy az iskolát olyan társas találkozóhelynek tekintsük, ahol a gyerek a kortársaival való érint­kezés révén tanul legtöbbet. Nem a tanító ajkáról lesi a szőt, mint valami kinyi­latkoztatást, amely fölött nem is kell gondolkoznia, csak az emlékezetébe kell be­vésnie, hanem az osztálytársai tapasztalataival egészíti ki a maga tapasztalatait, illetőleg azokkal ellenőrzi a maga tapasztalatai helyességét, a társaival és tanító­jával folytatott beszélgetésből szűri le következtetéseit. A demokráciának megvalósítása szolgálatában szerveztük át népiskolai oktatásunkat úgy, hogy ne osztálykülönbségek talajául szolgáljon, hanem az egész nép művelődését biztosítsa. Polgári iskoláink ma nem egy alacsonyabb kate­góriájú hivatalnokosztály nevelését célozzák, hanem arra hivatottak, hogy a nép minden fiainak egyforma műveltséget adjanak. A középiskola alsó osztályaival egységes tananyaguk révén megnyitják mindenki előtt az érvényesülés lehetősé­gét. A középiskolába jutás immár nem kiváltság, hanem általános lehetőség. A haladás eszméje érvényesül a munkaiskolák megszervezésében. Abba a fejlődési vonalba illeszkedik bele, amelyet az emberi szellem történelmében meg­állapíthatunk. Ezt a fejlődési vonalat Verworn nyomát követve állapítom meg. Verworn 3 nagy kort különböztet meg az emberi szellem fejlődésének me­netében: 1. az érzékien impresszionista szellem korát, amely az eolitikus kultúrá­nak kora, 2. a naivan praktikus szellemi élet korát, amelyhez az archeolitikum és a paleolitikum tartozik, 3. a teoretizáló szellem korát a neolitikumtól napjainkig. A naivan praktikus szellemi élet korára fejlett technikának látószögéből bizonyos kicsinyléssel nézünk, pedig az embernek első eszközei óriási szellemi munkának a termékei. Sok érzéki megfigyelésen alapuló szemléleteknek egész hosszú sorát kellett végkövetkeztetésekké társítania (asszociálnia), és ezeknek a következtetéseknek eredményeit praktikusan értékesítenie, míg a tűzkőből eszközö­ket gyárthatott. Meg kellett figyelnie, hogy a kövek törékenyek, közülök ki kel­150

Next

/
Thumbnails
Contents