Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

3. Az iskola és a demokrácia - II Az iskola demokratikus reformja

lett választania a tűzkövet, melynek egészen sajátos a törése, szilánkok pattinthatok le róla, kagylós felületek támadnak, melyeknek találkozása éleket ad, melyekkel vakaródzni, kaparni, sőt karcolni ós hasítani, gyalúlni is lehet. Észrevehette, hogy a túlélés kövek hamar kicsorbulnak, hogy a csorbák ütögetéssel kijavíthatok, hogy a sima felületet és nem a domborút kell a gyalulás irányába fordítani, lia jó munkát akar végezni. A kövek pattinthat óságának és az élek használhatóságának megfigyelése megfelelő asszociációk révén eljuttatta az ősembert az élek egyoldalú megmunkálásának technikai szabályaihoz. Megtalálja a tűzkő legtermészetesebb alakját: a mandulaformát, kő és csonteszközeinek ideális alakja megrögződik benne és ezeket realizálni törekszik. Ebben a korban az ember a valósághoz ragaszkodott, rajzai bizonyítják, hogy nem képzelődött, hogy nem sjjekulált az érzékei körén túl fekvő dolgok felett. A mi korunkat az elmélkedés, a spekuláció jellemzi. Kezdetben az elmélkedések teljesen dogmatikus jellegűek voltak, azaz nem gondolt az ember arra, hogy spekulációi eredményeit valósággal összehasonlítsa és következtetéseit tapasztalatai által ellenőrizze. Fantasztikusan vallásos töprengések jellemzik a kornak első korszakát, majd a görög és római, valamint a középkori kultúrában a skolasztikusán észszerű spekuláció érvényesül. A renészánsszal kezdődik az a kor, mikor elmélkedéseinknek, töprengéseinknek eredményeit kritikailag megválogatjuk, mikor nem elégszünk meg a véletlenül szerzett tapasztalatokkal, hanem kísérletezünk is, hogy kellőképpen összhangba hozhassuk következtetéseinket a valósággal. Helytelen következtetéseinknek állandó korrigálása tette lehetővé ismereteinknek gazdag tárházát, gondolatainknak a tényekhez való alkalmazkodása jelenti a megismerés folyamatát. Amit logikus gondolkodásnak nevezünk, az a külvilágban uralkodó törvényszerűségeknek a reprodukciója. Verworn azért becsüli nagyra korunkat, mert az ősember kezdetleges gondolatellenőrzésénél teljesebb a mai kor emberének kritikája, aki nem a véletlenre bízza, hogy esetleges tévedéseiről meggyőzze, hanem kísérletezéssel azonnal próbára teszi minden gondolatát. Elmélkedünk, töprengünk, gondolatokat szövünk, eszméket termelünk, de tapasztalatainkkal, kísérleteinkkel azonnal mérlegre tesszük őket, hogy helyességüket igazoljuk, vagy helytelenségükről meggyőződjünk. Tapasztalat—kísérlet ! A munkaiskolában a tapasztalatnak, a kísérletnek nyújtunk tág teret, a szellemfejlődés történelmi vonalában a haladás eszméjét valósítjuk meg. A munkaiskoláinak, az iskolások öntevékenysége révén nevelő és oktató iskolának követelése szorosan összefügg emberi természetünknek megismerésével is. Amíg az embert egyszerűen a teremtés koronájának tették meg, addig szó sem lehetett arról, hogy kutatás tárgyává tegyük, mi is tartozik emberi természetünkhöz. Az uralkodó dualista felfogás csak a lélek kutatására vetett súlyt, testi sajátságaink megismerését teljesen elhanyagolta. Ma már ismertebb az az élettani és bonctani megállapítás, hogy az ember szervezete az elagyasodás állapotában van, t. i. hogy agyunk a többi szervek rovására túlfejlődik; értékeljük, hogy elsősorban látó lények vagyunk, de kevés figyelmet szentelünk annak a ténynek, hogy az emberi kéz milyen fontos szervünk, hogy kézügyességünk és agytevékenységünk között összefüggés van. Agy tevékenységünknek talán még a nyelvnél is kifejezőbb eszköze a kezünk. Látásunknál is fontosabb tapintásunk, mely a tárgyak valóságáról győz meg, a kézzelfoghatóság fogalomalkotásunknak alapja. Ismereteink határozottsá151