Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

1. A nagy példák - I. Zaratusztra

agyunk torzképekben látja a világritmus kifejezését, rettenetesen eltévelyedtünk istenkereső utunkban. Tudásunk azzá lett, aminek a hindú fantázia ábrázolja: otromba, pocakos, rikító vörös szörnynek, elefántfejjel és patkányon nyargalva. Lettünk a kemény és kikerülhetetlen bálványimádásban nyomorékok, leprások, lúpuszosok, üszkös kezűek, lábúak, rákbetegek, de ki vehette észre a tömegnek nyomorát, mikor az áldozatokra kellett gondolni szüntelen. Ahol a bálványokat tisztúltabb isteneszme szorítja is ki, ott sem szűnik meg a félelem, ott sem lépi túl egy városnak, egy népnek a határait. Minden városnak, minden népnek megvannak a maga külön istenei, akiknek hatalma megsemmisítő a másik népre, a szomszéd városra. Egyiptomnak, Bábelnek, Asszúrnak istenei harcban állanak egymással, segítik a maguk népét, amíg szolgai engedelmességet tanúsít a papirenddel szemben, pusztulást hoz az engedetlenekre, a kételkedőkre. Ezek is áldozatokat követelnek, ezek is megrontására törnek az embernek, kezükben a hatalom, tehetnek, amit akarnak, az ember magára hagyottan tévelyeg, nincs akit szeressen, nincs akiben bízzon, jaj az áldozati szabályok megsértőjének, szerencsétlenség, csapás fenyeget minden oldalról. Csodálom, hogy az emberiség el nem epedt ebben a rettenetes korszakban. Sokezer éves életkorának csak ez utolsó 3 ezredévében élhetett megint harmóniában a világ ritmusával, Kr. e. 900 évvel született az első nagy megváltó, aki megszabadított a démonoktól, meg a bálványoktól, a nagy tanítómester, aki megint a helyes útra terelte zarándoklásunkat. Közel 3000 évvel ezelőtt született Zaratusztra. 3. A hívó szózat. Jöjjetek, óh jöjjetek, ki a napfényre, ki az éjszakából, ti dermedt szívűek és melegedjetek föl! ím, ígyen szólal meg Zaratusztra! Hí, el az oltároktól, melyeknek lángja mellett szívünk dermedt marad, hí, el a gonosz bálványok elől ki a napfényre, hogy felmelegedjünk. Ki szólít így minket bálványimádókat? Az Üristennek szerény dalnoka. Nincs is egyéb vágya, csak, hogy az maradhasson. Persze az emberek legendával szövik körűi a létét, hogy folytonos zaklatásoknak volt kitéve a devek, a gonosz szellemek részéről, akik vesztüket érezték, mikor megszületett. Hiisz éves korában vonúlt el a világ zajától az erdő rejtett magányába. Ott látogatták meg a legenda szerint az angyalok és jó szellemek, eljött maga az Ür is és kinyilatkoztatta magát előtte. Mondá pedig az Isten Zaratusztrának: Én vagyok az, aki megtanítja az embert a jóra, — míg Ahrimán a rossznak mestere; az én törvényem nem az, hogy az embereket nyomorúságba fogjam. Tudd meg, hogy a rossz az csak Ahrimántól jöhet, úgy minden rossz cselekedet és minden rosszra hajló gondolat. Megismervén Zaratusztra a jó és rossz közötti különbséget, könyvbe foglalá a törvényeket és ránk hagyá művét, melyet mi zend törvénynek nevezünk, nevezzük Zend Avesztának. A Zend Aveszta tett bizonyságot Zaratusztra mellett, mikor Irán királya küldetése igazolását kívánta tőle. "És a király kívánságára Zaratusztra felolvasta neki a nagy művet. Minket csak azok a részek érdekelnek, hol szárnyaló szavakkal zeng himnuszokat a könyörülő, jóságos szeretetben megnyilatkozó Istennek. (Zajti Ferencznek fordításában adom azokat a részeket, melyeket idézni érdemeseknek tartok.) 13