Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A lapáttánc

64 sek sorát 1730. junius havában nyitja meg Rotary Mátyás szerzetes: Qui vu It Arcem Ghymes ascender e Debet prius perpendere An possit lapatas sufferre Et quid e m „na zadné dvere". Magyarra körülbelül igy fordithaló: Aki feljfr Ghymes várba, vegye előbb azt is számba, elbirja-e a lapátot, ha veri a „hátsó ajtót". Ebből is látjuk a kedélyes világot, mikor a nyelvek keveredésére senki se hederített. A felavató kapus derék szlovák legény, akiről igy emlékezik az egyik kiporolt magyar: Dixi Slavonice, Pelko mi amice, nelopatuj vice! Löwenstein herceg, Koháry és Khevenhüller grófok mellett hosszú latin verset vág ki Beöthy Mihály bihari alispán. A magyar nemesség demokratikus, rangkülönbség elenyészik, mert a nagyurak szegény csatlósai se maradtak ki a mulatságból. Felvették a lapátokat, ittak rá jó bort, sőt hálából verset irt, aki tudott ilyent faragni. Nagy derültség támadt, mikor zsidó polgártársunkra került a sor. Természetes, hogy vele kivételt csináltak s négy helyett 15-öt vágtak rá. A nyugta szerint: Judaeus Martinus Gebák 15 plagas sustinuit in arce Ghymes 1768. Azóta már csak por és hamu maradt a vig életnek viharvert tanyáján. Az elhagyott bástyák hulló kövei között magára maradtan nagyra nőtt hársfa ágait csendesen mozgatja az éjféli szellő : Megrázkódik a busult vén titán, Régmúlt tavasznak tépi büszke láza És uj rügy fakad egy korhadt régi fán !