Ethey Gyula: A Zoborvidék multjából (Nyitra : Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1936)

A lapáttánc

63 vagyon, valahogy ne mulassza el az ablakból a nyilt térségre kinézni, mert számtalan helységek, hegyek, völgyek, erdők, folyók és mezők terülnek el előtte. Ha más nem, hát már csak ez a szemlélés is az idejövetel fáradságát bőven jutalmazza. A templom közepén néhány grádits az alatta lévő sírboltba vezet, mely oly világos, mint valamely szoba és ahol egy alabastromból faragott szép kereszt az oltáron emlékezetre méltó. Itt nyugosznak a vár és uradalom két utolsó birtokosai Forgách László és József grófok. A templomból kimenvén az udvarban egy mély kősziklába faragott vizüregre akadunk, mely mindig tiszta vizzel teli; az ideérkező népnek, midőn Szt. Ignác napján számosan gyülekezik, a nagy hévségben igen jól szolgál. Mikor pusztult el a vár? Fényes E. könyve 1837-ben azt irja, hogy csak egy várnagy lakik benne néhány hajdúval. Nem sokkal ezután leégett; 1860 ban ott járó kirándulók csak düledező romot találtak. A lapáttánc. Rombadóit várak bástyái között járva, eszünkbe jut a régi emberek lelkének aranyos derűje. A sziklavárak szokásaiból érdekes az úgynevezett Japáltánc". A várban első izben megforduló vendég hátán, vagy lejebb lévő testrészén négyet csaptak egy lapátszerű veröeszközzel. Ghymes restaurálása kapcsán léptette életbe ezt a mulatságot idb. Forgách Pál gróf püspök. A lapátveres a kapu alatt történt, hol a középkorban a testi büntetéseket osztották ki. Az igy megtisztelt látogató a felavatás megtörténtét külön erre a célra szolgáló emlékkönyvben nyugtázta versben vagy prózában, tehetségéhez képest. A Forgách grófok gondossága megőrizte az emlékkönyvet, hol a Dejegyzé-