A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Csatár István, Mécs Alajos, Zathureczky Gyula: Felszabadul a magyar felvidék

a bevonulás napján a harangzúgást is túlharsogta eb­ben a percben százezer torok diadalordítása: — Éljen Horthy! Díszemelvény áll a székesegyház előtt, ahová most érkezik Horthy Miklósné autója . .. Felmegy az emel­vényre. Mellette vitéz Imrédy Béla miniszterelnök, a kormányzó családja és a kormány minden tagja. Az elszakított pozsonyi és kolozsvári, ezidőszerint pécsi és szegedi egyetem rektorai és dékánjai érkeznek, majd megjelenik az egész magyar tábornoki kar, élén Rátz Jenő honvédelmi miniszterrel, Súnyi Hugó hon­véd főparancsnokkal és Werth Henrikkel, a vezérkar főnökével. .. József királyi herceget a diplomáciai testület tag­jai követték és itt voltak az összes Budapesten akredi­tált külföldi követségek vezetői, majd tömegesen ér­keztek Kassa városának vezetői, Wirth Gyula, a kassai nemzeti tanács elnöke, utánuk gróf Esterházy János és Jaross Andor, a felvidéki magyarság vezetői, akik húsz esztendőn keresztül harcoltak a magyar igazság diadalrajuttatásáért. Egyetlen mozgás az egész tér, a zsúfolt tömeg feje fölött szállt a kassai dóm diadalmas harangzúgása és az emberek boldogan, könnyezve-sírva néztek egy­másra. Minden szem a diadalkapun, minden szem a Bárt f a felé vezető útra merevedett, ahonnan emberek jöttek, fegyverek, ütegek és ahonnan néhány pillanat múlva a honvédség élén megérkezik Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós . . . Va­lahol a messzeségben nemesvérű fehér lován jöhet már Magyarország kormányzója, mert a tömegen ke­resztülhullámzik a rivalgás: — Éljen Horthy Miklós kormányzó! Megérkeztek a soproni és a pécsi katonai iskola növendékei, valamint a budapesti ludovikások is. A soproni katonai iskola a Nagyságos Fejedelem, Rá­kóczi nevét viseli, a pécsi pedig Zrinyi Miklós hadve­zérét. A két katonaiskola növendékei egész éjjel a Nagyságos Fejedelem síremléke körül álltak dísz­őrséget .. . Amikor a díszemelvényen a tömeg meglátta a Budapestről érkező magyar királyi kormány tagjait, köztük Jaross Andort és Esterházy János grófot, új­ból éljenzésbe kezdett. A harangzúgást időnként átütötték az ágyúlövé­sek . .. Kassa népe, amely egész éjszaka nem aludt, mámoros lelkesedéssel és boldog örömmel várta a kormányzó megérkezését. Az egész város ott szoron­gott a Szent Erzsébet előtti hatalmas téren, amelyet zászlóerdő vett körül. A díszemelvénynél ott lobogott a Nagyságos Fejedelem piros-kék lobogója, a másik árbocon Kassa a^any-kék lobogója. Tizenegy óra tizennyolc percet mutattak a kassai templomok órái, amAor a széles útvonal végén az első diadalkapu alatt fütünt ficánkoló pompái, fehér lován a kormányzó délceg alakja. Ebben a pillanatban határtalan lelkesedés hulláma ragadta magával a tö­megeket és mint a viharzó tenger morajlása, úgy zú­gott egyetlen kórusként a százezres embersürüség: — Horthy! Horthy! Horthy! Az ablakokból a nők zsebkendőiket lobogtatták, a gyermekek apró zászlókkal integettek. A járdán állók torkukszakadtából kiabálták azt az egy szót, amely mindent kifejez és ez a szó Magyarország kormányzó­jának a neve... Most vitéz Koós Miklós ezredes, a kormányzó szárnysegédje állt ki a sorból lovával, hogy fogadja a Hadurat. Repült a virág, lobogtak a zászlók ezrei a diadalmas államfő felé, aki mint a szabadság szimbó­luma léptetett a lobogók, a hangok, a lelkek kavargó, viharzó öröm-zivatarában. Súlyos pörölyütésként hullt a százezres tömeg ütemes kiáltása, majd vitéz Imrédy Béla miniszter­elnök fogadta a kormányzót: — Főméltóságú Kormányzó Úr, magyar testvé­reim! Kassán vagyunk, a magyarság történelmi helyén és a Felvidék gyöngyszeme ismét magyar. Szent cso­dálattal nézünk körül: igaz-e az annyiszor megálmo­dott álom? . . . — Itt ölelkezik ma a Felvidék ezernyi veszélyt kiállt népe a trianoni börtönráccsal tőle húsz éven át elválasztott magyarral, — hallatszottak szinte álom­szerűén a szavak. — Óh, bár feledtetne ez az ünnep, ez az egymásra találás minden széthúzást, elforgácso­lódást, bár döbbentene rá e pillanat nagyszerűsége arra, hogy megtaláljuk egymás lelkében mindazt, ami egyesít, összetart, erősít és gyarapít. Ennek a tízmillió magyar léleknek köszöntését tolmácsolom, tízmillió lé­lek hűségét, hódolatát nyújtom át Főméltóságú Kor­mányzó Ürnak ... A miniszterelnök után a városi hatóságok vezetői üdvözölték a kormányzót, majd a kormányzó fenkölt szellemű szavakkal intézett szózatot a százezres töme­geken keresztül az egész nemzetben . . . A szép és felejthetetlen napot este kivilágítás és díszelőadás követte, amellyel az ősi kuruc város húsz évi megpróbáltatás után újból magyarrá lett. Cs. /.

Next

/
Thumbnails
Contents