A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

mennyi magyar főiskolás egyesület csúcsszervezete, a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége. Az ifjúsági mozgalmak szócsöve, a losonci „A Mi Lapunk" körül alakul ki a „sarlós" mozgalom. Ezek az ifjak Ady, Móricz és Szabó Dezső irodalmi hatása alatt a nyugatos magyar reformmozgalom, valamint a cseh humanizmus szintézisét, a „magyarabb és emberibb" nvugateurópaiasságot hirdetik. A kisebb­ségi sorsot a magyar megtisztulás tisztítótüzének tekintik, s szentimentális önkárpótlással vértanús magasabbrendűségét költenek belé, miáltal egy túi­korai nemzeti szocializmus népi programmját kez­dik hirdetni. A becsehelt emigráns magyar marxiz­mus is hízeleg nekik, mert dinamizmusukban esz­közt lát a magyar apák politikai világképének szét­robbantásához, ezért a marxista osztálymetódusok mintájára „nemzedéki osztályharcba" sodorja őket az idősebbek nacionalista társadalmával szemben. A marxista sejtrendszer különös bajtársi légkörében szervezik meg szellemi mozgalmukat, a sajtóban erő­sen propagálják elgondolásaikat, röpiratokat adnak ki s szervezettségükkel megsokszorozzák jelentősé­güket a társadalom szemében. Szereplési és irányí­tási vágyuk sokszor a manifesztomániáig fokozódik, míg végül Kassák-imádatukban a falu népétől a munkásmozgalmak felé fordítják tekintetüket. A sar­lósok mozgalma 1929-ben meghasonlik, válságba ke­rül. mert egyik részük a marxista internacionaliz­mus vizeire evez és az emigráns-aktivizmusban, vagy a kommunista pártban köt ki, a másik részük pe­dig az idősebb nemzedék magyar nemzeti szemlé­letéhez tér vissza. A fiatal újítók ezzel elvesztik szervezettségüket s ezután a fiatalság irányításá­nak vezetőszerepét a Prohászka-körök és a Magyar Nemzeti Munkaközösség veszi át. Ebben a korban alakul meg a magyar újságírók két egyesülete: a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusa (1926) és a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniója (1929) is. A cseh-német-szlovák polgári többség csak ad­dig volt kitartó a cseh szocialista-kommunista ellen­zékkel szemben, amíg a gazdasági fellendülés évei tartottak. Mihelyt a termelés a piaci zavarok miatt megcsappant és a munkanélküliek számának emelke­désével a szociális feszültség is nőni kezdett: a pol­gári többség tömegei kezdtek lemorzsolódni. Ezen­kívül a szlovák kérdés is égetőbb formát öltött. Az 1928-as év, a köztársaság fennállásának tizedik éve, mely az ünnepségek fénye ellenére sötét árnyékol vetett az állam jövőjére. A szlovákok elszakadási tö­rekvései ekkor öltenek először határozottabb alakot. Ugy lehet jelölni, hogy az 1927. év a magyar revi­zionizmus föllobbanásának volt az éve, míg 1928. a szlovák szeparatizmus föllángolását eredményezte'. Az utóbbiak mozgalma a pittsburghi szerződés kul­tuszából indult ki, de 1928-ban a turócszentmártoni deklaráció tízéves jubileuma újabb tápot adott neki. Az ünnepi év első napjára Tuka Béla dr. egyetemi tanár és nemzetgyűlési képviselő, a szlovák néppárt ügyvezető elnöke, Európaszerte föltűnést keltett cikkben megírta, hogy a turócszentmártoni elszaka­dási nyilatkozatnak titkos záradéka is volt, amelyet azonban a cseh-szlovák barát politikusok, elsősor­ban Hodzsa kezdeményezésére külpolitikai okokból sohasem hoztak nyilvánosságra, illetve elsikkasztot­tak. Ez a záradék kimondotta, hogy amennyiben Szlovákia a csehektől tíz év alatt nem kapja meg a kikötött önkormányzatát, akkor tíz év múlva a szlo­vákság önmaga rendelkezhet a csehekkel való állam­jogi kapcsolata felől. Tuka e záradékból azt vonta le, hogy amennyiben 1928. október 30-áig az önkor­mányzat, vagyis a törvényhozási joggal fölruházott szlovák nemzetgyűlés nem valósul meg, akkor ez szerződésszegés, melynek következménye az, liogy a szlovák deklaránsokra visszaszáll az önrendelkezés joga. E nélkül jognélküli állapot, vacuum iuris kö­vetkezik be, Szlovákiában jogtalanná válik az adó­szedés, az újoncozás, s a csehszlovák állami hata­lom gyakorlása jognélküli erőszakká süllyed. A pitts­burghi szerződés záradékának nyilvánosságra hoza­tala a szlovákság körében óriási visszhangot, a cse­hek és a becseheltek körében pedig hatalmas ellent­mondást váltott ki. Tuka az elméleten túlmenően gyakorlati előkészületeket is tett egy forradalmi mozgalom megszervezésére. A szlovák néppárt fia­taljaiból karhatalmi alakulatot szervezett, a fél­katonai jellegű rodobranát. A hivatalos hatalom Tu­kát annak ellenére, hogy kormánytámogató pártnak volt az alvezé e, 1929-ben perbefogatta, letartóztat­latta és hazaárulás címén tizenöt évi börtönre ítél­tette. A rodobranát föloszlatták. Természetes, hogy ezzel a szlovák néppárt végleg ellenzékbe kénysze­rült s egészen az 1938. évi államválságig ellenzékben is maradt. A szociális nehézségek arra késztették a kor­mányt, hogy új választást rendeljen el. Ez a válasz­tás megpecsételte a már halálos betegségben szen­vedő Švehla kormánytöbbségének sorsát. A szocia­lista pátok megerősödtek. Švehla utóda, Udržal Fe­renc fel is vette őket kormányába, sőt kedvükért a német szociáldemokrata pártot is bevette. Ezek ked­véért viszont a német keresztényszocialista néppár­tot kiszorította a többségből. Ezen a választáson a két magyar párt a legteljesebb egyetértésben haladt egymás mellett és a szepesi német párttal együttesen 257.231 szavazatot kaptak. A keresztényszocialista - 55 —

Next

/
Thumbnails
Contents