A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

«»'. m Y ML. í i I T ^ * I fiiggesztésére, vagy megszüntetésére vonatkozólag. Így a Magyar Nemzeti Párt belátta, hogy az aktivista kísérlet kilátástalan s ezért szakított az aktivista politikával. Szent-Ivány próbálkozása azonban történelmi szükségszerűség volt, mert csak ezek a tárgyalások bizonyították be a világ előtt, hogy Prága nemcsak nem tudja, de nem is akarja megoldani a nemzetiségi kérdést. A nemzeti párt a kiegyezés érdekében kimerítette mindazokat a lehetőségeket, amelyek a magyar becsülettel és lelkiismerettel összeegyeztethetők voltak, de bebizonyosodott, hogy ezek az utak a cseh kormány hajthatatlansága miatt járhatatlanok. A németeknél kissé óvatosabb, de a magyar okénál összehasonlíthatatlanul könnyelműbb taktikát folytattak a szlovákok. Kramár a tartományi közigazgatási önkormányzat csillogó üveggyöngyeivel elkáp ráztatta őket s ezért az önkormányzatinak nevezett, de valóban csak bürokratikus rendszernek a kedvéért beléptek a kormányba. Ábrándjaik azonban két év alatt szétfoszlottak s 1929-től most már mindvégig ellenzékben maradtak. A németek 11 évig űzték az aktivizmust, de Ausztria csatlakozása után kiábrándulással és bűnbánattal alapították meg végül ők is, hogy a csehekkel nem lehet megegyezni. A szlovák és a német aktivizmus példái mutatják, hogy a magyar politika mennyire világosabban ítélte meg a helyzetet s menynyivel előrelátóbb tudott lenni. A magyar aktivista kísérlet alig néhány hónapig tartott, de néhány évig éreztette hatását a magyar kisebbség politikájában. A két magyar párt érzelmileg eltávolodott egymástól. Ennek személyi okai is voltak. A Keresztényszocialista Párt élén történt személyváltozás ugyanis erős irányváltozást is jelentett. Lelley eddig földeríthetetlen személyi okokból oly hirtelen akarta kormányvizekre terelni a pártot, hogy ettől a lépéstől még a legaktívabb elemek is meghökkentek. Ez a kezdeményezés annyira visszahatott hogy az új pártelnök, Szüllő Géza dr. már a másik végletet, az elvi ellenzékiséget képviselte s gasteini levelében, amely a Prágai Magyar Hírlapban heves vitát váltott ki, elutasította a kétvágányú kisebbségi politika módszerét. Ezen viták közetkeztében a két párt közös szervei elvesztették jelentőségüket, megszűnt az együttműködés, de ugyanakkor egészséges vetélkedés fejlődött ki köztük a pártszervezés terén. A keresztényszocialisták a munkásszervezetet építették ki, a magyar nemzetiek a mezőgazdasági rétegek népegyetemi nevelését emelték magas színvonalra. A polgári többség ciklusa vége felé azonban a közös harc fokozatosan összehozta őket. így elsősorban a az 1927-es tartományi közigazgatási reform, valamint Rothermere lord „Magyarország helye a nap alatt" című cikke nyomán (1927. június 21) keletkezett revíziós mozgalom és a Slovenská Liga ellenmozgalma. A közös harc szükségessé tette, hogy létrehozzák a két párt közös parlamenti klubját s ennek elnökéül Szüllő Géza dr.-t, alelnökéül Szent-Ivány Józsefet választották meg azzal a kikötéssel, hogy a két pártvezér évente váltja egymást az elnöki székben. Ettől azonban eltekintettek s a klubelnök végig Szüllő Géza dr. maradt. A két magyar párt, a szepesi néme* párt és az 1925 óta szereplő Magyar Nemzeti Munkáspárt szoros fegyverbarátsága abban nyilvánult meg, hogy vállvetve küzdenek együtt 1927-ben a községi, 1928-ban a tartományi és 1929-ben a nemzetgyűlési választások alkalmával. A polgári többség évei (1926—29.) a gazdasági javulás időszakával estek egybe. Ez volt az első és egyetlen korszak a cseh állam életében, amikor az államháztartás teljes egyensúlyban volt, sőt még kétmilliárdnyi megtakamás is mutatkozott. De ez a kor a magyarság életében is a gyors emelkedés és nemzeti megerősödés, az aktivizmus és realitás kora volt. Politikai, társadalmi, gazdasági és irodalmi téren életerős kezdeményezések, országos vállalkozások bontakoztak ki. 1925-ben alakult meg a magyar kisebbségi élet legnagyszerűbb gazdasági alkotása: a Hanza; a magyar színművészet országos támasza: a Színpártoló Egyesület; az egyetlen magyar főiskola: a losonci Református Theológia. Ugyanekkor volt a Jókai-centennárium s egész éven át számtalan ünnepségen ünnepelték Jókait és Jókain át a magyar nemzeti gondolatot. 1928-ban válik valósággá a magyar nemzetnevelés klasszikus szerve: a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egylet, továbbá az Országos Magyar Dalosszövetség, valamint a magyar testedzés csúcsszerve: a Magyar Testnevelő Szövetség. Most lép először a közélet porondjára az az ifjúság, amely nemcsak középiskolai tanulmányait, de elemi ismereteit is csehszlovák irányítású iskolarendszerben végezte, sőt számosan kizárólagosan szláv iskolákat jártak. Ezekben az ifjakban a magyar szemlélettel szemben kifejlődött cseh fölfogást a magyar cserkészet igyekezett ellensúlyozni. Ezek a fiatalok és vezetőik a cserkészet által magyarabb tartalmat igyekeznek adni életüknek s cserkész-vándorlásaik alkalmával találkoznak a kisebbségi magyar élet ősforrásával: a falusi néppel. A regölés a népimádat felé sodorja őket. A főiskolás cserkészetből alakult ki a „Szent Györgykör" (1925), s ebből a Magyar Akadémikusok Köre. Liptószentivánban 1926-ban cserkészkongresszus ült össze s még ebben az évben alakult meg a vala- 54 —