A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

tezni. Ismét újabb ürügy volt az elbocsátásokra. E törvény alapján tíz évi szolgálati idővel is lehetett nyugdíjba menni s a fiatalabb tisztviselők végkielétést kaptak. A törvényt végrehajtották, elbocsátották a „létszámfölötti" tisztviselőket, de a végrehajtás végén mégis több tisztviselője volt az államnak, mint annak előtte, mert — újakat, cseheket veitek föl az elbocsátottak helyébe. Az ellenzék 1925 november 22-én emiatt a parlamentben vádindítványt nyújtott be azzal az indokolással, hogy törvényellenesen csaptak el tisztviselőket. A nemzeti koalició, miután az államhatalmat sikerült a kis cseh többség kezébe összpontosítani, természetesen állami mindenhatóságra törekedett, így az államháztartásban is. A koalició pénzügyminisztere, Rasin, deflációs politikát folytatott. A pénz drágult, az adótételek növekedtek, az állam gazdagodott. s az adóalanyok szegényedtek. Drágaság jelentkezett, s a drágaságot főleg a legszegényebbek, a kis fogyasztók kezdték érezni. Rasin emiatt rövidesen az ország leggyűlöltebb embere lett s egy egzaltált kommunista (1923. I. 5.) lelőtte. A Beran esetre és Rasin meggyilkolására hivatkozva a koalició egy drákói törvényt hozott az állam és a demokrácia fokozottabb védelmére. A törvény háborús időkben szokásos szigorral puszta vélelmek alapján is súlyos börtönbüntetéseket tesz lehetővé. Ennek a törvénynek alapján kapott később 15 évet puszta gyanú miatt — Tuka Béla. A törvény ellen — mely minden demokráciát illuzóriussá tesz — nemcsak a nemzetiségi törvényhozók tiltakoztak, hanem három kormánytámogató cseh szocialistában is fölébredt a lelkiismeret s ezek ellene szavaztak. Jutalmul elvesztették mandátumukat. Ebben a szellemben építette az állam mindenhatóságát és ezzel a cseh nemzet mindenhatóságát a nemzeti koalició egész 1925-ig, a sovén program megvalósulásáig. A magyarság e nehéz időben derekas munkát végzett a nemzeti önvédelem megszervezése terén. A két magyar párt alighogy átment az első választás tűzkeresztségén, rögtön tisztázta közös célkitűzéseit. Szent-Ivány József kezdeményezésére 192Ü december 7-én Ótátratureden megalakult a „Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága". A szövetséghez a Szepesi Német Párt is csatlakozott, amelynek alapítói élén Hefty Gyula, Nitsch Andor és Flachbart Ernő dr. állt. A Közös Bizottság elhatározta, hogy a szövetségre lépő pártok egységes választási pártként, közös jelöltlistával vesznek majd részt a választásokon. Az „alkotmányos" korszak kezdetére igen jellemző történeti adalék, hogy a közös program követelései között ilyen pontok szerepeltek: az ostromállapot és katonai diktatúra megszüntetése, a katonai bíróságok polgári személyek fölötti illetékességének megszüntetése, a politikai pörök megszüntetése (akkoriban tömegével voltak himnuszpörök), a politikai vétségek címén letartóztatott egyének szabadlábra helyezése, a pozsonyi teljhatalmi minisztérium „Propagačná Kancellariá"-jának feloszlatása, a rendőri felügyelet alá helyezésre, internálásra, kiutasításra vonatkozó rendeletek visszavonása, a sajtószabadságra, a levéltitok sérthetetlenségére vonatkozó alkormányrendelkezések életbeléptetése, a gyülekezési és egyesülési jog visszaállítása, a jogtalanul elbocsátott köztisztviselőknek állásukba való visszahelyezése, stb. Hogy a sajtószabadságra vonatkozó követelés mennyire indokolt volt, jellemzi az, hogy a Keresztényszocialista Párt első napilapját, a kassai Esti Újságot 1921 őszén háromszori időleges szüneteltetés után végleg betiltották. A magyar pártok Közös Bizottságának föladatköre Petrogalli Oszkár dr. vezetésével egyre bővült. A bizottság irányította az 1921-es népszámlálás körüli magyar munkát, öszszegvüjtötte a panaszokat és a népszámlálás hamisításai ellen tiltakozott. (Például Losoncon egész utcákat hagytak ki a népszámlálásnál, hogy a magyarok számát így mesterségesen csökkentsék.) A pártközi szerv egyre áldásosabb tevékenységet fejtett ki, de éppen ez váltotta ki a Keresztényszocialista Párt elnökének, a hiú Lelleynek féltékenységét. Lelley tervszerűen szabotálta a Közös Bizottság tevékenységét. Ennek ellensúlyozására egy szélesebbkörű Vezérlő Bizottság alakult, amely a szövetkezett pártok több vezető tényezőjét vonta be az irányításba. (Pöstyén, 1921. május 4.) A Vezérlő Bizottság Külügyi Bizottságot alakított s ennek előadójául Sziillő Gézát hívta meg. Petrogalli és Szüllő ezután életrehívta a kisebbségi magyarság külügyi szervét: a Magyar Népszövetségi Ligát. Szüllő ettől kezdve állandó képviselője a cseh-szlovákiai magyarságnak a nemzetközi fórumokon, a genfi Népszövetségi Ligák és az Európai Nemzeti Kisebbségek Uniójának évente megismétlődő kongresszusain. A Közös Bizottsághoz a közben megalakult Magyar Jogpárt is csatlakozott. A közös szervek kiépítésében hatalmas lépést jelentett 1922-ben a „Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájának" megalapítása. Ezt az irodát Losoncon állították föl Petrogalli vezetésével. Ugyanekkor egy közös központi napilapnak megindítását is elhatározták. A Központi Iroda 1922 február 17-én kezdte meg működését s ettől kezdve nyilvántartotta a magyarság _ 50 -