A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

ezt kérésére az illető község jegyzőkönyvben foglalt határozattal adta meg számára. Ez az egy döntvény tíz és tízezer magyart tett hontalanná. Bár az 1926-os Dérer-féle illetőségi novella révén sokezer hontalan jutott állampolgársághoz, ennek ellenére az 1923-as döntvény következménye az 1930-as népszámlálásnál is megmutatkozott, mert Szlovákiában 1921-től 1930ig a külföldiek száma 42.246-ről 75.604-re emelkedett. A hontalanok tömeges gyártása elsősorban a magyarság gyengítését és ritkítását szolgálta. A gyengítését azzal, hogy a magyarok ezreinek hontalanná minősítésével lejjebb szorították a hivatalos nemzetiségi arányszámot továbbá a magyar választók számát is csökkentették s azzal ritkították, hogy a polgári jogaikból kiforgatott magyarokat — főképp, ha gerincesek voltak — kellemetlen idegenek gyanánt kiutasították az országból. Igv távolították el a magyar kisebbségi arcvonal éléről Tobler János, Körmendv-Ekes Lajos, Palkovics Viktor volt képviselőket, Papp Antal görögkatolikus püspököt, Szabó Lajos főesperest, a szélsőbaloldalon pedig Nagy Gyula és Suránvi Lajos kommunista-párti képviselőket. A magyar terület magyar jellege elleni támadás volt az az igazságügyminiszteri rendelet is, amellyel a népszámlálás után a 20 százalékos magyar kisebbséget tartalmazó bírósági járásokból egyes magyar községeket máshová csatoltak, máshonnan pedig a járáshoz szlovák községeket kapcsoltak azzal a céllal, hogy ezekben a járásokban a magyarság arányszáma 20 százalék alá süllyedjen. Ennek következtében a járások magyarsága elvesztette nyelvhasználati jogát. Ez történt a pozsonyi, kassai, rimaszombati, nyitrai és gálszécsi bírósági járásokban. Az igazságügyminiszter rendelete ellen a rimaszombati járásban élő magyarok nevében Törköly József dr. panaszt emelt s a legfelsőbb közigazgatási bíróság törvénytelennek minősítette a rendeletet. A legfelső közigazgatási bírósági határozatnak azonban csak elméleti értéke volt, gyakorlati nem. mert a határozat már közvetlenül az 1930-as népszámlálás előtt látott napvilágot, ez pedig már az igazságügyminiszter nélkül is jóval alacsonyabb magyar arányszámot mutatott ki. A más járásokból kikölcsönzött szlovák községekre (ilyen volt a losonci járásból a rimaszombatihoz átcsatolt Csehberek és Sóslehota) már nem volt szükség, visszacsatolták tehát őket régi járásukhoz. A nemzetiségi elnyomás nem enyhült a katonai diktatúra elmultával, csak más formákat vett föl. Sőt az első parlamenti kormány, az úgynevezett vöröszöld koalició után olyan kormányzat következett, amely nem annyira a szociális kérdésekre, hanem inkább a nemzetiségi szempontokra helyezte a fősúlyt. Szóval a nemzetiségek elleni politikára. 1921 szeptember 26-tól az öt cseh pártban a nemzeti koalició vette kezébe a gyeplőt. A szocialisták a kommunista szárny kivonulásával elvesztették vezető szerepüket s a nemzeti szocialista Benes csak egy évig tudott a kormány élén maradni, egy évvel később Švehla Antal, a cseh agrárpárt vezére vette át a vezetést. A nacionalista pártok jutnak túlsúlyra s velük a nacionalista állam építése lesz a jelszó. A nacionalista célokat annál jobban kihangsúlyozzák, mennél nagyobbak a szociálpolitikai ellentétek a cseh polgári és szocialista pártok közt. Ennek a nacionalista versengésnek az az eredménye, hogy a szocialisták kénytelenek igazolni tömegeik előtt, hogy ők is vannak olyan jó hazafiak, mint a polgáriak, s ezért a cseh szociáldemokrácia csak névleg nemzetközi, a valóságban a leguszítóbb nemzeti türelmetlenség fűti. A nemzeti koalició a parlamentarizmusnak csak a formáit tartja meg, valójában diktatórikus rendszert vezet be. Néhány szavazatnyi többségét könyörtelenül érvényesíti az ellenzékkel szemben. 1926-ig egyetlenegy ellenzéki javaslatot, indítványt, vagy módosítást sem fogad el. A törvényhozó hatalmat az öt kormánypárt öt feje, a petka gyakorolja. Amit az öt vezér határoz, azt az öt párt szigorúan megszavazza. Aki más véleményen van s nem szavaz a párttal, kizárják a pártból s elveszik mandátumát. A mandátum tulajdonosa csak névleg a megválasztott képviselő, valódi tidajdonosa a párt végrehajtó központi bizottsága. Igv a vitának nincs értéke, mert rábeszélés nem lehetséges, a törvényhozónak nincs saját akarata, mert köti a pártfegyelem. a koaliciót pedig a petka iránti fegyelem. A prágai parlament élete ezért szürke és személytelen, élő szónoklatok helyett a fölszólalók fölolvasásokat tartanak, egyedül az ellenzék nemzetiségi panaszai, tiltakozásai, sokszor a tettlegességig fajuló kifakadásai forrósítják drámaivá a prágai parlament életét. A németek és magyarok, sőt a szlovákok is éles harcot vívnak a cseh sovinizmus koalíciójának önzése ellen. Jellemző, hogy a Svehla-kormány parlamenti bemutatkozásában egyetlenegy szóval sem nyilatkozott — a nemzetiségi kérdésről. Ez a negatív álláspont jellemezte egész 1925 tavaszáig a cseh nemzeti koalició uralmát. Pedig más egyebet sem csináltak, mint törvények segítségével elbirtokolták a nemzetiségek jog- és vagyonállományát. Az erős kéz politikája kezdődött. A németek parlamenti ellenállásának leghangosabb vezetőjét, Beran képviselőt hazaárulás címén perbefogták és négy esztendei bör.tönre ítélték. A nemzeti koalició gondoskodik az állami állások kisajátításáról. Törvényt hoz a lisztviselők kötelező nyelvi vizsgájáról. Persze, ez csak ürügy a németek és magyarok újabb tömeges elbocsátására. Német források szerint 1923—24-ben nemcsak a nyelvvizsgán elbukottakat bocsátották el. hanem ezen felül még hétezer olyan német vasutast is, akik eredményesen tették le a vizsgát. Amikor ezt sem látták elégségesnek, újabb törvényt hoznak, mellyel a számfö'ötti tisztviselőket ki lehetett selejA Visszatért Felvidék Adattára. — 49 — i