A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Darvas János: A felvidéki magyarság politikai története a csehszlovák megszállás alatt

katonai uralom miatt két évben nem volt politikai élet. A két magyar párt szervezkedése csak később, 1920. augusztusában indulhatott meg. Ott különben egy harmadik párt is létezett, a Kárpátaljai Magyar Jogpárt, mely 1920. augusztusában Korláth Endre dr.-t választotta meg elnökévé. A kárpátaljai három párt azonban mindenkor szoros együttműködésben maradt. Még akkor is megőrizte taktikai és szervezeti egységét, amikor például a szlovákiai két magyar testvérpárt külön haladt a választási harcban. A magyarság első politikai szervezkedését a csehek akkor kezdték tűrni, amikor a forradalmi nemzetgyűlés alkotmányozó munkája már a befejezés felé tartott, az alkotmányban lerakta a nacionalista állam alapjait, megalkotta a választási törvényt s készülni kellett az első parlamenti választásra. A forradalmi nemzetgyűlés alkotmányozó munkájából egyszerűen kizárták a magyarokat, az alkotmányosan megválasztandó új parlamentből már nem lehet kitaszítani őket. Meg kellett tehát engedni a magyarok választási részvételét, s ezzel engedélyezni kellett a magyar pártok szervezkedését is. Elvben megengedték ezt, de gyakorlatilag támasztottak eléje nehézségeket. Arra való utalással, hogy a cseh pártok osztályok érdekképviseletére épülnek, elutasították a magyar nemzeti párt tervét, s csak osztályjellegű pártok megalakítását tűrték meg. Annál nagyobb volt a magyar közvélemény meglepetése, amikor az 1920. április 25-én tartott választáson a cseh kormány magyar bérencei Seitz Viktor losonci ügyvéd vezetésével „Magyar Nemzeti Párt" néven jelentkeztek szavazatokért. A cselvetés azonban csúfosan megbukott, a magyar választók közül mindössze 4214-en estek áldozatul a megtévesztésnek. A cseh hatóságok másik gáncsvetése az volt, hogy a kassai kerületben megakadályozták a kisgazdapárt indulását. Ezzel sem értek különösebb célt, mindössze azt érték el, hogy ebben a választókerületben a kisgazdapárt vezére, Szent-Ivány József, a keresztényszocialista párt listáján került be a parlamentbe. Annál több eredményt értek el a csehek a választási geometria önző fogásaival. A választási kerületeket úgy osztották be, hogy a cseh és szlovák kerületek több mandátumot kaptak, mint a hasonló létszámú magyar kerületek, pedig már a választói jog megállapításánál is eleve megtizedelték a magyarokat, mert sok választónak kétségbevonták az állampolgárságát s ezzel elütötték a szavazati jogától. így a szlovák kerületekben 1920-ban átlag 19.753 szavazat kellett egy mandátumhoz, addig a magyar jellegű érsekújvári és kassai kerületben 27.697, azaz kereken negyven százalékkal több. Más szóval csak pusztán a választási geometriával a mandátumok negyven százalékától ütötték el a magyarokat. De a magyarság mindezek ellenére megállotta helyét. A két magyar párt összesen 165.875 szavazatot és 6 képviselői mandátumot szerzett, a becsehelt szociáldemokraták pedig 108.546 szavazatot és 4 mandátumot. Eszerint az összes magyar és német szavazatok megoszlása ez volt: a magyar-német keresztényszocialista pártra 59.5 százalék, a magyar-német szociáldemokráciára pedig 39 százalék jutott. t A választás gyökeres változást, korszakfordulót jelentett a magyarság éleiében. Törvényes parlamenti képviselethez jutottunk, szószólóink mentelmi jogot élveztek, vezetésükkel megkezdődött a kisebbséggé lefokozott magyarság szervezett politikai élete: az önvédelmi harc. Eddig a diktatúra elnémított minden kisebbségi panaszt. Most a választott nemzetgyűlés már alkotmányos uralmat jelképezett s fórumán már nemcsak csehek és szlovákok, hanem németek és magyarok is szóhoz juthattak: megkezdődött a nyilt tiltakozás korszaka. A magyarok a németekkel együtt föllebbezni kezdtek Genfhez és Európa lelkiismeretéhez. A nemzetiségi harc kiszélesedett. Eddig egyoldalú volt a küzdelem: cseh részről könyörtelenül nyomult előre a jogfosztás, a német-magyar nemzetállomány erőszakos elidegenítése s a statárium és cenzúra még a panaszkodást is elnémította, mostantól kezdve azonban a jogállam külső formái helyre voltak állítva s így meglett a lehetősége a nyilt sajtópanasznak, népgyűlési tiltakozásnak, népszövetségi petíciónak. A magyar politikusok ne*m is titkolják, hogy a magyarság sérelmei sérelmi politikára késztetik őket. Teljes céltudatossággal vallják, hogy nem azért vesznek részt a parlamentben, mert talán reménykednének, hogy a törvényhozásban a többséget jó irányban befolyásolhatják, kizárólag csak azért, hogy a parlament szószékéről a világ előtt tiltakozzanak a magyarsággal való jogtalan és méltatlan bánásmód ellen. Az új képviselőház 1920. június 2-án tartott egyik első ülésén Körmendv-Ékes Lajos a két magyar párt nevében deklarációban szegezte le ezt az álláspontot. A deklaráció szerint „a szlovákiai magyarság és németség csak azért vállal szerepet a parlamentben, mert ezen az úton vélte biztosíthatni a maga számára a lehetőséget arra, hogy a vele elkövetett példátlanul súlyos nemzetközi igazságtalanságoknak, a közjogi és magánjogi jogfosztásoknak ellene alkalmazott egész rendszerével szemben tiltakozó szavát messzehangzóan fölemelhesse." Tiltakozott az ellen, hogy a Magyarországtól elcsatolt területeken is megejtették a választásokat és pedig akkor, amikor „azok hovátartozandósága jogszerűen még el nem döntetett." Beszédét a wilsoni főtételre való hivatkozással fejezte be: „önrendelkezési jogunkat soha és semmiképpen föl nem adjuk, azt fenntartjuk, követeljük." Ebben az egy mondatban benne volt a nem— 46 —