A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

cseh-morva telepeseknek oszlott ki földet. Hozzátartozik Erdőház, Kerénypuszta, Kerénytelep, Kolónia, Vasutastelep. A község területe 566G kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 5460. Szenese. Nevével az esztergomi káptalannak egy 1295-ben kiadott bizonyságlevelében találkozunk először Ekkor Seinche alakban szerepel. A pápai tizedszedők már Senche néven említik. A község a törökök pusztító rajtaütéseit különösen megszenvedte. A török martalócok kétszer is feldúlták. A szatmári békekötés után a báró Malonyay-család birtokába kerül a község. Hozzátartozik Dolinamajor. A község területe 1408 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 847. Szentlőrincke. Azelőtt Lőrincke. Neve elsőnek 1426-ban bukkan fel, mikor Zsigmond király Semsey Frank Lászlónak adományozza. Hozzátartozik Peres. A község területe 513 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 283. Szentmihályfa. Már az Árpádok alatt benépesült s egyházi feljegyzésekben 1050-ből találni nyomát. Első birtokosának 1337-ből Orros Pétert találjuk, majd királyi adományozás folytán Morochuk honti comes jószága. Később a Kéméndy, Farkas, idővel pedig az Illésházy, Batthyány és Pongrácz grófok bírják, ösi plébániája 1390-ben már fennállott, temploma a XIV. század elejéről való. A község területe 1851 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 590. Szentinihályiir. Egy 1421-beli okiratban már ezen a néven szerepel. Nevével 1353-ban is találkozunk, azzal az eltéréssel, hogy ekkor még Szent Mihály (Zenthmihal) néven említi a dokumentuma. 1772-ben épült katliolikus temploma, melyet kőfal vesz körül. A földeken a Dióssy- és Abaffy-nemzetségek osztoztak a Tarnóczyakkal. Külterületi lakott helyei: Dióssymajor, Michelmajor. A község területe 1423 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 801. Széplakapáti. A község keletkezése és története ismeretlen. Hozzátartozik Fatelítőtelep, Lebenyemajor, Telekipuszta. Abaszéplakkal összeépült. Területe 1491 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 651. Szepsi. A község területe 2087 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2280. Szernye. A Szernye-patak mentén létesült község. Régi oklevelek a munkácsi vár tartozékaként említik. Jóidéig a Rákócziak kezén volt, majd a Barkóczy grófok szerezték meg. A csehek cseh-morvákat telepítettek. Hozzátartozik: Cigánytábor, Dolenkaitanya, Róth-tanya, Szernyeitanya. A község területe 2619 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1581, ebből r. k. 44, ref. 1423, gör. kat. 62, izr. 52 Szeszta. Keletkezése és története ismeretlen. Hozzátartozik Rezsőtanya. A község területe 2264 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 681. Szete. Első földesura az esztergomi érsekség. Nevével, Villa Zetheth írásalakban, 1240-ben találkozunk először. Ladomér érsek panaszlevele szerint a helység 1295-ben már az esztergomi érsekség birtoka. 1648-ban ismét említi az oklevél, mint az érsekség javadalmát. A község területe 2096 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 615, húsz személy kivételével valamennyi róm. kath. Szilas. Kun László királyunk 1272iki oklevele mint egyházi birtokot említi. A török alatt megsemmisült. A törökvilág után a Bajcsy-család ül itt birtokba, majd a Pázmán-, Dancsy-, Laky-, Fodoróczky-, Kósa-, Poda-, Végh-, Pálffy-, Csóka- és Kasza-familiák a közbirtokosok. A község területe 1301 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 376. Szilice. A községhez tartozó kaiterületi lakott hely: Kisfalu. A község területe 6006 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 954. Szilvásapáti. A község keletkezése és története ismeretlen. Valószínűleg az újabb időkben települt, nagyobbára szlovákokból. Területe 266 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 359. Szinyér. A Szinyéry-család ősi fészke. A XV. században azonban már a Csekeyek, Imreghiek, Csebiek, Pálócziak, Czékeiek birtokolják. Ez időből Szynyr és Zinyir alakban jegyzik fel. Későbbi birtokos még itt az Eödönffy, Bánffy, Czékey, Tárczay, Dobó, Barkóczy, Soós, Vinnav. Melith, - 69 Tiszta, Szikszay, Liszy és Frölich család. Hozzátartozik Cigánytanya. A község területe 914 kat. hold s lakói nak száma a visszacsatoláskor 397. Szirénfalva. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Ezsdéber. A község területe 1748 kat. hold, "lélekszáma a visszacsatoláskor 766. Szkáros. 1384-ben szerepel először a feljegyzésekben, ezek az iratok azonban az akkori földbirtokosokat nem említik. Az oklevélben a község neve Skarus és Izkarus alakban szerepel. Ezután egy 1550. évi adománylevélben szerepel újból a község neve. Hanvay-, Darvas-, Nagyszájú-, Sándor*, Szkárosi- és a Kerepéczy-családokat teszi meg a községi határ birtokosainak. A református templom a reformációt megelőző időben épülhe tett. Mária Terézia idejében a Farkas-család nemesi kúriája máig is fennáll és a század elején Dapsy Béla tulajdonában volt. Szép urilakot építettek maguknak a községben a Draskóczyak és Kubinyiak is. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Papkutitanya, Dapsi-fürdő, Hámostanya, Oszlókutitanya. A község területe 2243 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 367. Szodó. Árpádházi királyaink alatt az esztergomi érsekség javadalmai közé tartozik. Amikor a XIV. század elején Csák Máté összekülönbözött az érsekséggel, Szodó is áldozatni eseti a kegyetlen kényúr bosszújának. Hosszabb ideig a lévai várbirtokok sorában foglal helyet, majd az Eszter házy-család birtokába kerül. Hozzá tartozik Koplalópuszta. A község terii lete 1541 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 370. Szolnocska. írott nyomára elsőnek a XIV. század derekáról bukkanunk Zulnok alakban s ez időben a Szerdahelyiek birtoka. 1400-ban a Pálócziak kezén Zolnok néven szerepel és KisZolnok nevű felerésze Ung vármegyéhez tartozott. A XVII. századból Szol nik és Zolnocska néven is nevezték. A későbbi birtokos még itt a Barkóczy, Vinnay, Soós, Kantha, Klobusitzky, Szirmay, Szent-Andrássy, Horváth, Ormos és Szobonya család is. A község területe 1147 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 424. Szomotor. Legrégibb birtokosa a XIII. század közepéről Gera, Zompa Mátyás nemesek, majd 1263-ban Péter mester kapja Zumutur földje néven. A XIV. században a Zerdahelyieké, majd a Serédy, Mérey, Melith, Paczoth, Telegdy család következik * később a Sennyey, Klobusitzky grófok. A XVII. századtól birtokos ill a