A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Bocskay, Soós, Sughó, Hugka, Görgey és Szirmay család. A községbe a prá­gai kormányzat cseh-morvákat telepí­tett. A község területe 1322 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 848. Szőllősgyula. írott nyomát elsőnek 1480-ból találjuk s ez időben királyi birtok. Későbbi földesurai között sze­repeltek a Rákócziak és a Károlyi grófok is. Kedvezőtlen fekvése miatt fejlődése igen lassú. Hozzátartozik: Szöllőhegy. Színmagyar lakossága a cseh elnyomás alatt sokat szenvedett. A község területe 2988 kat. hold s la­kóinak száma a visszacsatoláskor 1098. Ebből ref. 1006, gör. kat. 41, izr. 51. Szöllőske. Nevét szőlőhegyeitől kapta s régebben Zölöske, majd Sző­lős néven említették. Már 1029-ben szerepelt Beke királyfi udvarnok bir­tokában. 1403-ban a Pányi-család kapja, majd a Rátkayak, Tárczayak birtokolták. Későbbi földesura Bá­thory István, utána a Sennyey, Szent­Ivány-család, az Almássy és Andrássy grófok. Hozzátartozik Hatfafürdő, Irma telep. A község területe 1536 kat. hold s lakóinak száma a vissza­csatoláskor 557. Szútor. Az ősi Balogvár védelmi területéhez és birtokállományához tar­tozott a határában fekvő Tehánypusz­tával együtt, amely 1411-ben a Bát­kay-családot uralta és 1460-ban a ba­logvári várurak birtokába került. Ujabban Coburg herceg birtokai terül­nek itt el. Külterületi lakott helye: Bóditag. A község területe 2304 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 357. Szürnyeg. Elsőnek 1419-ből talá­lunk nyomot létezéséről s ez időben Zurnyeg néven a Csekeyek és Imrei­ghiek birtoka. Később a Pálóczy, Czé­key, Ráskay, Bánffy, Eödönffy, Ge­rendi, Ilovay, Horváth, Soós, Vinnay, Pethő, Malikóczy, Barkóczy, Bernáth, Kazinczy, Nedeczky, Csengery, Püspö­ky, Rhédey és Zoltán családoknak volt itt birtoka. Gálszécsi István re­formátor 1560 körül iskolát szerve­zett a községben. A község területe 1011 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 567. Szűrte. A községhez tartozó kül­területi lakott helyek: Béteíek, Kauf­manntanya, Szürtei cigánytelep. A község területe 9629 kat. hold, lélek­száma a visszacsatoláskor 1359. T Tajnasári. Egyike legősibb telepü­léseinknek. A szentbenedekrendi apát ságnak 1075-ben kelt alapítólevelében már találkozunk Tajna nevével. A mai község hajdanán négy községből állott: Kis- és Nagy-Tajna, és Kis- és Nagy-Sári. Sári község is a korai te­lepülések közé tartozik: egy 1299-ben kelt oklevél már említést tesz róla Tajnát a XVI. század közepén az esz­tergomi káptalan birtokában találjuk, előbb pedig Assa de Tayna és az erő­szakos halállal kimúlt Michael de Tayna a földesurai. A törökjárás itt is, valamint a szomszédos Sári köz­ségben is, üszköt és nélkülözést ha­gyott maga után. A Tajnay-család íi­ágon kihalván, a Tajnay-birtokok leányágon a báró Révay-család tulaj­donába kerülnek. A köszég területe 1474 kat. hold, lélekszáma a vissza­csatoláskor 485. Tajti. A községhez tartozó külte­rületi lakott hely: Tajti puszta. A község területe 1349 kat. hold, lélek­száma a visszacsatoláskor 621. Taksonyfalva. Azelőtt Taksony. A határában emelkedő pogánykori hal­mok tanúsítják őskori lakott voltát. A szájhagyomány úgy tudja, hogy Taksony vezér ide temetkezett volna Első írott nyomát 1138-ból leljük, mi­kor is Togsun néven a pozsonyi vár­jobbágyok bírják. 1214-ből Tohcsun és Tohsun, 1236-ból Teksze, 1269-ből Taxont alakban említik az okiratok. A XIV. század elején a Dudvágszegi-csa­lád, utána Kenéz comes birtoka, majd a pozsonyi prépostság kezére kerül. A XV. század elején a Taksonyi-csa­ládot uralja, 1439-ben azonban I. Al­bert a Rozgonyi-családnak juttatja. A XVI. században Báthori András birto­kolja, később a Thurzó-családé, majd az Esterházy grófok és az újabb időkben részben Alsasse d'Hennin hercegnő szereznek itt birtokot. Ösi plébániája 1350 körül már mint hites hely szerepelt. A község határában a prágai kormányzat morva-cseh tele­peseknek osztott ki földet, a magyar lakosságot pedig elnyomták. Hozzá­tartozik Korószegmajor, Kostihatelep, Palóczpuszta, Stefanikovtelep. A köz­ség területe 3163 kat. hold s lakói­nak száma a visszacsatoláskor 2533. Tallós. Már az őskorban megült hely, minek bizonyságát a határában fellelhető őskori telepek nyomai ad­ják. Magyar vonatkozású története és birtokviszonyai azonban csak a XVII. század közepétől ismeretesek. 1647-től az Esterházy- és a Thurzó-családot uralja. 1760—64. között a gróf Ester­házy Ferenc által átengedett kastély­ban nemesi árvaház volt, majd 1785-ig fegyintézetnek használták. Hozzátartozik: Cédulaház, Dinnyés­dombi cigánytelep, Dunapart, Gulva­mező, Jegenyésmajor, Kányás, Köse, Malomszeg, Maticaház, Szöllőskert, Urföldpuszta. A község területe 4822 kat. hold s lakóinak száma a vissza­csatoláskor 2087. Magyar lakossága a csehek alatt sokat szenvedett. Tany. A XII. században jegyezték fel elsőnek létezését villa Than cast­rensium alakban. 1268-ból egy oklevél Thon néven említi, mint komáromi várbirtokot s ilyenténként szerepel a XV. században is. 1460-ban oppidum Thany, vagyis város és vámszedő jog­gal bír. Hajdan halászok népesítették be s feltehető, hogy neve a halász­tanya elenevezésből ered. Régebben két Tany szerepelt Kis- és Nagy jel­zőkkel. 1615-ben Tanyi Ferenc nádori donációt kap. Későbbi birtokosok még a Szegedv-, Zichy-, Lakv-, Fehér és Keszeg-családok is. Az összeomlás előtt a Kálnoky grófoknak volt itt nagyobb birtoka. A hozzátartozó Ma­rokháza egykor a Márkháziak birto­ka, majd később Márkháza néven a Zichyeké. Haraszti dülő Horozt né­ven a XIII. században még faluként szerepelt, mint a komáromi vár tar­tozéka. A község területe 1651 kat. hold s lakóinak száma a visszacsato­láskor 702. Tardoskedd. A török hódoltság alatt a község mélyebb, mocsaraktól védett helyen állott, de innen a törö­kök felköltöztették a magasabb he­lyekre, aminek oka persze nem az egészségügyi szempont, hanem az eredményesebb védekezés követelmé­nye volt. Katholikus temploma 1680 táján épült és az esztergomi érsek kegyúri oltalma alatt állt. A kuruc há­borúk alatt Bercsényi tanyázott itt egy ideig. Az 1848-as szabadságharc alatt is szerepel a község, melynek ágyúzá­sát az osztrákok elhatározták és csak Büttner plébános könyörgésére álltak el ettől a tervtől. A cseh szlovák ura­lom 20 esztendeje alatt a község, te­kintve, hogy szinte valamennyi lakosa magyarnak vallotta magát, nehéz sor­ban élt. A csehek 1150 kat. hold ma­- 70 -

Next

/
Thumbnails
Contents