A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

családok váltották le egymást az uradalomban. Ujabban Kubinyi Géza, Szent-Ivány Árpád és Kovács Károly voltak a tekintélyesebb földbirtokosok. Szép úrilak a községben Kubinyi Gézáé, melyet Szörcsey Gusztáv építtetett és Szent-Iványé, mely régibb családi örökség. Az 1873. évi kolerajárvány a községben is dúlt és 105 áldozatot vitt el. 1801-ben ág. ev. templom épült Panyiton. A község területe 2593 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 822. Gömörpéterfala. A község birtoko sai sokszor változtak. Már 1244-ből van adatunk a helységről. Ekkor Petri néven említi az adománylevél. 1427ben mostani nevét használja az okirat. Ekkor a Recsky-család a helybeli földesúr. 1489-ben Csathó a község birtokosa, jóval később a Nyáriak és Jankovichék következtek a birtoklásban. A háború előtti időkben Margulit Gyula és gróf Teleki Károly voltak a nagyobb földbirtokosok. A községhez tartozó Tamástelkepuszta szintén ezidőtájban szerepel az oklevelekben. 1427-ben Sáros községet is megemlíti egy oklevél, amely valószínűleg összeolvadt Péterfalvával. A község területe 3315 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 593. Külterületi lakott helyei: Almástanya, Csárdapuszta, Fenékpuszta, Kökényes, Ragyáspuszta, Szekeresbikk. Gömörsid. 1427-ben Jolsvay Györgykezén találjuk a községet. Az erről szóló oklevél Syd alakban említi, néhány évvel később egy másik feljegyzésben Seed néven említik. Idők folyamán a Czebrián- és a Berchtold grófi családok, majd a báró Mattenkleid-, Folkusházy-, Hanvay-, Záborszky-, a Máriássy-családok, újabban pedig a gróf Czebrián-családból származó Alitisz Miklós örökölt birtokot, másrészt az Okolicsányi-család kapott részt a határból. A községben látható úrilakok egyikét a báró Mattenkleidcsalád építtette, ebben lakott Alitisz Miklós, a második a Folkusházyaktól származik és Okolicsányiék birtokában van a harmadik. A világháborút követő megszállás két évtizede alatt a csehek 161 kat. holdat osztottak fel a színmagyar község határában. A községhez tartozó puszták: Árnyék, Bodorvölgy, Véresvölgy és Margit. A község területe 2649 kat. hold, lélekszáma 984, ebből 968 róm. kath. Göncölkarcsa. Első nyoma 1394Georgius de Kencelkarcha birtokosa nevében merül fel, majd 1399-ben Kunchul Farcha alakban írják. Mindenkor a többi Karcsa község sorsában osztozott. A község területe 172 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 90, ebből 85 róm kat. és 5 ref. Guszona. Régente Fülek várához tartozott a község. 1427-ben akkori tulajdonosától, Jolsvai Györgytől Zs'gmond király megszerzi és a királynő birtokai közé sorozza. 1454-ben a Perényi-család volt a helység földesura. A századok folyamán a Kubinyi-, Szakáll-, Alitisz-, Körtvélyessy-, Koháry-, Fáy-, Vajda-, Madarassy- és Fejérváry-családok voltak a birtokosai. A világháborút megelőző években Fejérváry Géza, Coburg Fülöp herceg, Vajda Ferdinánd, Fáy Antal és mások voltak itt nevesebb birtokosok. A községgel szomszédos puszták közű

1 Szukva és Apáti régebben külön köz ségek voltak. Utóbbit már a pápai tizedjegyzékek is megemlítik. 1350-ben a Felediek tulajdonában van, 1413ban a Czinerjei-, majd a Dancs-család bírja Lyukva-pusztát. 1427-ben a Daróczy-nemzetség, majd a Hős- és Sánkfalvi-családok bírják. 1731-ben épül Guszona róm. kat. temploma. A község területe 3931 kat. hold, lélekszáma 881. Külterületi lakott helyei: Apátipuszta, Kukorgó, Lyukvapuszta, puszta, Mátra, Pecele, Péter, Puszta^sente, Pusztarákó. Gula. ösrégen megült hely, már az Árpádok alatt benépesítették jászok kai. Eső okleveles említése 1268-ból származik villa Guta alakban s ezidöben az esztergomi érsekség a földesura. A XIV. században határában földvárat emeltek. De erősség volt maga Guta is s a XVII. században Fruchwurt Mátyás, majd a XVIII. században Stahremberg Guidó parancsno kolták. 1551-ben különféle kiváltságokat kapott s lakosait jórészben felmentették a jobbágyság alól. Később sok sérelmes ügyük volt a gutái szabados polgároknak s megtörtént, hogy I. Ferenc szászár egyik sérelmesnek vélt határozatát egyenesen I. Napoleon császárhoz fellebbezték meg. A török időkig két Guta szerepelt, Nagy és Kis jelzőkkel. A török alatt elpusztulván, az újratelepítés során egyesült. ösi katholikus templomát a község jórészével, 1715-ben tűzvész hamvasztotta el. Mai temploma 1724ből való s úgynevezett vártemplom, lőrésekkel és bástyafalakkal. A cseh elnyomásnak keményen ellenállott s emiatt sokat sanyargatták. Hozzátartozik: Batonya, Berkés, Biráksziget, Bókony, Botakla, Császta, Császtamellék, Csóványos, Csörgő, Derok, Eger, Erdőfű, Füzes, Gubányakla, Hosszúgyűr, Hullámtér, Kantárága, Kikelet, Kikelet-tanya, Kisszigeti tanyák, Kövecses, Köveslágy, Kukoricaföldek, Nagyszigeti tanyák, örtényi tanyák, Pacsérok, Paptó, Rácaklai tanyák, Sárrétje, Seregakoli tanyák, Soiled, Stagnóca, Szénásirét, Szentkúta, Szőrpárgyűr, Tagytanya, Urrétje, Vágszeg, Zsellérrét. A községben van téglagyár, kender- és pamuthálógyár, két műmalom. A község területe 20.401 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 12.160. Gutor. A község területe 1903 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 829. Gyarak. Az okiratok először a XIII. században tesznek a községről említést Gyrok, vagy Gorok néven, amikor is mint Szolgagyőrvár tartozéka szerepelt. Jelenlegi kath. templomát 1861ben építették. A község területe 904 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 919. Gyerk. Oklevéltárunkban 1156-ból szerepel először. Említése annak kapcsán történik, hogy Márton érsek a község dézsmáját átengedi az esztergomi káptalannak. Nevét ekkor Gyrk alakban írják. Később Greky, Gereky, Guereky és Girky alakban is szerepel neve. 1262-ben László honti főesperest és fivérét, Mihályt találjuk a községi földek birtokában, mint ez a sági konventnek egy okleveléből kitűnik László főesperes, aki egyben a király mellett a jegyzői tisztet is ellátta, egy évvel később az egész községhatár földesura. 1277-ben újabb földekkel gyarapodik az időközben esztergomi préposttá kinevezett László birtokál lománya, mely 1279-ben végül is az esztergomi káptalan javadalmai közé kerül, minthogy IV. László király megengedte, hogy a halálát érző prépost ekként rendelkezzék. Az Anjoukirályok alatt kelt oklevelek Gyeörk, Gyeork, Geork és Gyerky alakban írják a község nevét. A török hódoltság itt is csak üszköt és romol hagyott maga után, úgyhogy a XVIII. század elején új község települ a régi romjain. Az esztergomi káptalan a mult század derekáig megőrizte itteni ősi birtokait. A községhez tartozik Babkamajor és Cigánytanya. A község területe 1423 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 586. — 32 —