A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

ťelsôjányok. A határában feltárt keltakori leletek tanúsága szerint már ősidőktől lakott hely. Első irott nyomát 1346-ból találjuk s ez időben az óbudai Klarisszák jószága, majd később a vallásalap javára írják át. A szabadságharc utáni időkben kisebb birtokosok között oszlik meg. Hozzátartozik Szigetmajor, Zátony. A község területe 899 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 291, ebből róm. kat. 290, ev. 1. Felsőkálósa. A község nevével először egy 1477. évi oklevél foglalko zik. Ekkor a Nádasdy-család a birtokosa. Később a Draskóczyaké lett a birtok. A község területe 438 kat. hold, lélekszáma 123. Pusztája: Papharaszti. Felsőlánc. A XVII. században merül fel neve elsőnek s ez időben a Gönyüi- család birtoka, majd a Kor láth-család kezére kerül. A község területe 1350 kat. hold s lakóinak szám.i a visszacsatoláskor 365. Felsőmislye. Már az őskorban megült hely, amit a határában feltárt bronzkori leletek bizonyítanak. Sajnos, újabbkori településének ideje és története ismeretlen. Kétségtelen azonban, hogy a századok folyamán Alsómislye sorsában osztozott. A község területe 1527 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 951. Fclsőnyárasd. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Gátőrház, Hídháztelep, Ladikháztelep. A község területe 1859 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 734. Felsőpél. Első ismert földesura a községnek Pélyi Bolyár fia, Albert. A családra utalva, a község ekkor — a XIII. században — Bolyár Peél néven szerepel okleveleinkben. A Pélyiek után a Hunyadyak következnek a községhatár birtokában. Tót lakossága a XVIII. században Horny Piai és Pil alakban használja a község nevét. Mindazonáltal a községben a tót lakosság mindig kisebbségben volt. A község területe 1103 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 437. Felsőrás. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Pusztarás. A község területe 1583 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 288. Felsőremete. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Cigánytábor. A község területe 6662 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 500. Felsőszecse. Kisszecsével közvetlenül határos kisközség s így történelme — természetszerűleg — teljesen azonos Kisszecséével. A község területe 1442 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 553. Feísőszeli. A község hosszú történeti múlttal dicsekedhetik. A legrégibb időktől tanúskodnak itt a honfoglaláskori és népvándorláskori leletek, de okiratok is gyakran megemlé keznek róla. Ilyen irott dokumentum 1158-ból, II. Géza idejéből származik 1217-ben is van feljegyzés a községről, melyet II. Endre Zele néven említ. Később Seele alakban fordul elő a község neve, míg a pápai tizedlistában Sili néven. Az egyház kezéből a Szeli-család birtokába ment át a község, Zyli Konrád már 1324-ben földbirtokos volt itt. A XVI. század elején a Csorba-nemzetség birtokába jutott a község, majd ennek kihaltával Saághi Deák Imre és Zsigmond kapja Csorba Jánostól a község egy részét, a másik részét pedig Illésházi Tamásra és ennek testvérére hagyja. Az 1553-as kimutatásban Báthori András és a borostyánkői uradalom szerepel mint a község birtokosa. Ekkor összesen 17 porta után adózott a község. Felsőszeli legrégibb temploma vaószínüleg 1401-ben épült, ezt az évszámot viseli ugyanis a harang, amelyet a későbbi, 1524-ben emelt templomba átvittek. Harmadik temploma, mely ma is fennáll, 1775-ben épült. Ez a templom is súlyosan megrongálódott az 1823. évi nagy tűzvész alkalmával, amely a község egy részét is elpusztította. Később felépítették a templomot, de a tornyát csonkán hagyták. Az ág. ev. egyház korán megalakult Felsőszelin és a Thurzó-család régi templomát is igénybe vették az új hit számára. Azonban az ellenreformáció idején az Eszterházy grófok, akik a kat. egyház uralmát helyreállították a községben, a templomot is visszaszerezték és a római egyház követelményeinek megfelelően újra berendezték. Ettől kezdve az ág. ev. egyházközség elnéptelenedett, csak a Rákóczi-harcok idején szervezkedett újra, de ez sem tartott sokáig, mert később a pusztafödémesi községhez csatlakoztak és a nagy távolság miatt inkább a helyi róm. kat. plébániához fordultak különféle egyházi szolgálatokért és ezt honorálták, 1786-ban azonban már ismét annyira megerősödött a felsőszeli ág. ev. lakosság, hogy újra megalakíthatta saját egyházát és templomot emelt, melynek tornyát azonban csak mintegy 80 év múlva építették hozzá. A tiszta magyarajkú községben csak annyiban jelentett változást a világháborút követő cseh megszállás, hogy különböző zászló- és himnuszperekkel, feljelentésekkel és állásfelfüggesztésekkel zaklatták a község lakóit. A színmagyar községben szlováknyelvű állami elemi iskola épült. A községhez tartozó puszták: Dögös-major, Körtvélyesi-major, Sziget-major. A község területe 6881 kat. hold, lélekszáma: 4145, ebből 1925 róm. kat., 2058 ev., 4 réf., 158 izr. Felsőszeli. Már az őskorban lakott hely, amit bizonyítanak a határában feltárt pogánykori leletek. írott nyoma elsőnek 1158-ból bukkan fel. Ez időben II. Géza király adományozása folytán birtokba iktatják itt a nyitrai Szent Emmerám egyházat. II. Endre 1217-ből fennmaradt egy diplomája Zele néven írja, majd 1271-ben Seele alakban szerepel V. István oklevelében, míg az egyházi feljegyzések Sili néven említik. Ez időben birtokos ilt a Szeli nemzetség is. Az idők folyamán földesúr itt még a Csorba-, Illyésházy-, Saághy-család, Báthori András, majd az Esterházy grófok, ösi kath. temploma már régen elenyészett. Második temploma 1524-ben épült, de azt lebontották s mai templomát 1775-ben szentelték fel. A lebontott régi templom egyik harangját 1401-ben öntötték s így kétségkívül még az ősi templomból maradt meg. Evangélikus egyháza egyike a reformáció első egyházainak s egy időben a régi katholikus templomot is az evangélikusok bírták. A mai evangélikus templom 1786-ból való s 1856-ban újjáépítették és tornyot húztak rá. Hozzátartozik: Búzarév, Dögösimajor, Körvélyesimajor, Szigetimajor. A községben szeszgyár van. A község területe 6881 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 4145. A csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt sokat szenvedett a magyar lakosság. Felsőszemeréd. A tatárjárás körüli időkben már fennáll a község. Ezt IV. Bélának egy Selmcebányán kibocsá tott királyi parancsa igazolja, mely azonban nem visel évszámot. 1347-ben mint Possessio Zemered szerepel, annak kapcsán, hogy egy oklevél mint a Kasics-nemzetségbeli Kónya Miklós felesége birtokát tünteti fel. A XVIII. század első évtizedeiben a báró Hel lenbach-család birtokában találjuk, majd a következő században a Földváry-, Ivánka- és Steinlein-családok is birtokosok itt. A községnek becses emléke az 1485-ben épült temploma, melynek kapuzata kivételes művészet- 27 -