A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

részt tótok voltak, akik a kipusztult lakosság, a magyarság helyét elfoglalták és a megmaradottakat magukba olvasztották. A határ birtokosai legrégibb időben a Huntpázmán-nemzetség leszármazottai voltak, később pedig a Bosnyák- és a Csery-család. 1680 táján Turcsányi György feleségül vette Csery Máriát, a híres kurucvezér, Csery Imre leányát, aki hozományul kapta az egyházmegyei birtokot. Egy ideig Brunswick-család is szerepelt a birtokosok között, legutóbb pedig a Károlyi-család kezébe kerültek a községi földek. A község területe 1025 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1373. Ekecs. 1268-ban már fennállott, ez időben a komáromi vár tartozéka. 1349-ben részben már az esztergomi érsekség tulajdona, Possessio Eketh néven. Elsőnek 1422-ben említik mai nevén, természetesen az akkori írásmód szerint Ekech-nek. 1460-ban már a nyúlszigeti apácák is birtokosként szerepelnek itt s 1576-ban perlekedés kezdődik az apácarend és az ekecsiek között bizonyos területnek birtokolása miatt. Később a Zichyek tulajdonába kerül. Ez időben a község nemes lakosai megtagadták az úrbér vállalását s inkább elköltöztek. Erre a Zichyek szlovákokat telepítettek le a községben, de ezek utódai elmagyarosodtak. Emiatt aztán a cseh világban sokat sanyargatták nemzethű lakóit. A község határában a szabadságharc alatt a honvédek és az osztrákok között nagyobb ütközet volt. A világháború hőseinek emlékét emlékoszlop és emléktábla hirdeti. A község területe 7299 kat. hold. A községhez tartozik Túzok, Aszód, Bélye, Bucsuháza és Tyúkos. A lakosság száma a visszacsatoláskor 2194, vallás szerint róm. kath. 1456, ref. 671, ev. 55, izr. 12. Ekei. Elsőnek 1229-ben tűnik fel Ekl alakban s ez időben az Eklyi nemzetség birtoka. A századok folyamán Kolos Jánost, Thury Györgyöt, Páthy Katalint, a pannonhalmi apátságot, az Esterházyakat, Csehyeket jegyzik fel, mint itteni birtokosokat. Egyik földesurát, Szenczi Izsáki Jánost hűtlenség miatt 1668-ban Komáromban máglyára vetették. A hozzátartozó Felaranyospuszta mint a szolgagyőri vár tartozéka 1268-ból bír elsőnek említéssel. A határában állott Szántó falu régebben megsemmisült s a XIII. század derekáról mint a pannonhalmi apátság birtokát tudják, de később az esztergomi érsekség tulajdona. Hozzátartozik még Ekelipuszta, Ékeli rét, Géci puszta, Holizertelep, Roczháza-puszta, Sturova, Viharos. A község területe 6316 kat. hold s lakóinak száma 1607. A cseh megszállást megsínylette. Előpatony. A XV.—XVI. században éberhárdi várbirtok s ilykép a Szentgyörgyi és Bazini gróf a földesura. Az 1553-iki adóösszeírás birtokosként jegyezte fel itt a Bakith, Mérey, Leeghy, Literáti és Sárkány familiá kat. A XVIII. században a Szüllő-családot uralja s 1802-ben zálogként kerül a Gálfi-család kezére. Későbbi birtokosok a Pelsőczök, Váradyak, Benyovszkyak. Hozzátartozik Sárrét puszta, melyre cseheket és morvákat telepítettek a cseh megszállás alatt. A község területe 1488 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 291. Vallás szerint: róm. kat 290, izr. 4. Ény. A XVI. század közepétől kezdve szerepel okmányainkban. A törökök 1573-ban feldúlják. A XVII. és XVIII. században Inny és Inn alakban írják okmányaink a község nevét. Ekkor a Kálnay-, Eördögh-, Ba logh-, Péli Nagy- és a Majthényicsaládok birtokában találjuk. A k'jzség területe 987 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 363. Enyicke. ősrégi település, már az Árpádházi fejedelmek alatt lakott hely. Első okleveles említését az XIII. század elejéről találjuk, mikor is V. István János nevű udvari orvosának adja, majd ennek halála után Techus fia István kapja. Ez hűtlenségbe es vén, birtokát elkobozták és 1267-ben Pous mestert és testvérét, Domonkost iktatták birtokba. A század végén azonban már a Buzlay-család kezén találjuk. 1426-ban Zsigmond király a Chyrke-család itteni birtokjogát Sem sey Frank László nevére írja át. 1449-ben kelt szerződés szerint a községet 325 aranyforintért Buzlay Katalin és fia, Balázs megvásárolja. 1500ban Ulászló rimaszécsi Széchy Lászlónak adományozza. Széchy Mária révén Wesselényi Ferenc nádor kezére kerül s ő építette 1658-ban a ma is fennálló pompás kastélyt. Thököly Imre 1673ban elfoglalta. A kuruc idők után :« gróf Waldstein, majd a Lobkovitz herceg tulajdonába kerül, míg a XVIII. században a báró Meskó-család a földesura. Örökség folytán a XIX. században a gróf Péchy-családra száll. Hozzátartozik Jakabháza, Krajcár. A község területe 3062 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1226. Erdőhátkarcsa. Azelőtt Erdőhátdamazérkarcsa. Erdőhátkarcsa és Damazérkarcsa egyesüléséből keletkezett. Első irott nyoma 1255-ben merül fel s ez időben Kiskirályfiakarcsa néven pozsonyi várbirtok. 1275-ben Zolougoz fia, Damasa a földesura, 1359-ben Erdőhátkarcsai Petlie István előnevében már újabb nevén szerepel. Ugyanekkor Damazérkarcsát Damas néven jegyezték fel, bizonyára Damasa leszármazottai birtokolták. Az összeomlás előtt a Bartal-családnak volt itt nagyobb birtoka. Környékén a csehek morva telepeseknek adtak földet. Hozzátartozik Damazér. A község területe 454 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 185. Vallás szerint: róm. kat. 165, ref. 4, ev. 8. gör. kat. 1, izr. 7. Erdőszelestény. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsópodluzsány, Erdőmeg, Felsőpodluzsány, Ötörészmajor. A község területe 3102 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 856. Érsekkéiy. írott nyomát elsőnek 1295-ben találjuk. Ez időben a HuntPázmán - nemzetségbeli Kázmér-fiak rajtaütöttek a községen és nagyobb állatállományt elhajtottak. A XIV. század elején a Dévéki-család a földesura, de 1420-ban már az esztergomi érsek birtokában van s itteni uradalmát az érsekség egészen az öszszeomlásig megtartotta, ösi plébániáját már 1350 körül emlegetik, a XVIII. század elején pedig már iskolája is volt. A csehek alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik: Alsómalom, Érsekpuszta, Felsőmalom. A község területe 3415 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1248. — 24 —