A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

Eszeny. A határában feltárt leletek tanúsága szerint már a történelemelőtti korszakokban is népes település színhelye. A honfoglaló magyarok is azonnal szállást vernek itt és biztosítják így a település folytonosságát, mely csak az 1631-ben dúló pestisjárvány, majd a kuruc háborúk alatt szenved erősebben. A széleshatárú község a szatmári békekötés után új fejlődésnek indul, hogy azontúl csak kisebb tüzek vessék vissza központosodó tömörülésében. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Bezdéditanya, Cigánytelep, Esztnyi zsilip, Forgáchtanya, Gazerdő, Horváthtanya, Jármytanya, Kápolnatanya, Kiseszeny, Kövesút, Macskarév, Nagytanya, Reismanntanya, Szalánczytanya, Szernyehát, Űjvárostanya. A község területe 8499 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2682. Eszkáros. Azelőtt Szkaros. Okleveles első említését 1270-ből találjuk, mikor is V. István a községet Endre fiai Demeternek és Mihálynak adományozza. A török alatt teljesen elpusztul s csak később népesítették újra. Hozzátartozik Aranytortás, Vereshegy. A község területe o421 kat. hold s lakóinak száma a vií szacsatoláskor 709. Etrekarcsa. Elsőnek IV. Béla oklevele említi 1240-ből Ethuru alakban, de 1250-ben Ethre néven fordul elő egy nádori végzésben. Ez időkben pozsonyi várbirtok, majd az Ethuruh nemzetség kapja. A XVIII. század végén a Bartal-család szerzi meg s napjainkban is e családnak van itt nagyobb birtoka. A cseh megszállás alatt cseh és morva telepeseket telepítettek a község határába. Hozzátartozik Dobor-puszta. A község területe 703 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 292. Vallás szerint: róm. kat. 276, ref. 1, gör. kat. 1, izr. 1, egyéb 1. F Fajkürt. A régi följegyzésekben Kürth néven találjuk. Földesurai: a Litassy-, Ambró-, Kürthy-, Botka-, Gelléri-, Mátéffy-, Ruffi-, Bende-, Lévay- és az Abonyi-Csiba-családok. Régebben érseki birtok volt. A vele szomszédos Kisfajkürt községet magába olvasztotta. Egyike azon községeknek, amelyek áldozatul estek Csák Máté 1311-iki dúlásának. A kuruc háborúk sorsfordulatait is erősen megsínylette. Prága csehe&ítő politikájának keményen ellenállt. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsómajor, Foglármajor, Kisfajkürtê telep, Feresmajor. A község területe 3218 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1070. Fakóvezekény. A XV. század közepén szerepel először okleveleinkben, mint Sebastianu« Fakó de Legenye barsmegyei alispán birtoka (1449). A törökjárás itt is mindent feldúlt. A későbbi századokban a Várady-, Ordódyés Kelecsényi-család birtokában találjuk a községhatárt. A XVIII. században tót alakban: Vozokány néven is említik okleveleink. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Dombaymajor, Felsőórma, Zagánypuszta, Legyesmajor, Leveled, Ordódy-kastély, Szentjánoshegy. A község területe 3302 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1094. Fancsika. Csonka község. Részei: Bohn-tanya, Csonkás, Dobostanya, Lencsurtanya, Lisszetanya, Poncztanya, Porondbánya, Weisztanya. Lélekszáma a visszacsatoláskor 519. Farnad. Okleveles említése elsőnek 1156-ban történik s ez időben az esztergomi káptalan tulajdona. 1283-ban István esztergomi bíborosérsek két unokaöccse, Vancse Tamás mester és Orbász pozsegai prépost birtokolja, majd csere útján Ladomér esztergomi érsek kezére kerül. Csák Máté martalócai többször sanyargatták. Nagy Lajos király 1342-ben Telegdi Csanád érseknek adományozza. 1338-ból említik itt birtokosként Farnadi Pétert is, de 1384-ben ismét az érsekségi uradalmak sorában szerepel. A török világban teljesen kipusztult. Plébániája 1295-ben már fennállott, iskoláját 1701-ben említik. Határában a szabadságharc idején honvédeink győzelmet arattak az osztrák felett. A községnek 1699-ből származó pecsétje van. A prágai elnyomásnak keményen ellenállott s emiatt ugyancsak megsanyargatták. Hozzátartozik Ikladpuszta, Mácsépuszta, Perespuszta. A község területe 5691 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2318. Feketeardó. Legrégibb birtokosának a XIII. század végéről Thyba fia Miklóst jegyezték fel, majd az Ardaycsaládé közel két évszázadon át. Rö vid ideig a Rákócziaké, a kuruc idők után pedig a Barkóczy grófok szerezték meg. Magyar és ruszin lakossága mindvégig ellenállt a csehek törekvéseinek és töretlenül megmaradt magyar —, illetve nemzethűségében. Hozzátartozik: Ardói hegy, Eiglictanya. A község területe 4125 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2128. Feketenjék. Azelőtt Nyék. Osi birtokosa Csák Máté volt, de az 1553-iki adóösszeíráskor felerészben Báthori Andrást jegyezték fel itt birtokban. A XVII. század közepén az Esterházyak kezére kerül s az összeomlás előtt is a gróf Esterházy-családnak volt itt a legnagyobb birtoka. A község pecsétjének felirata: „Pagus Neik 1686." A község területe 2110 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1044. Feketepatak. Ezt a területet a Tuhutum (Töhötöm) vezér törzse foglalta el s ennek egyik ága, a Farkas Igmánd-nemzetség ütött itt tanyát, azért, hogy a határvidéken, mely a hegyvidék lábánál húzódott, kivédje a kelet felől portyázó kún és bessenyő támadásokat. A tatárdúlás alatt teljesen megsemmisült, majd a Guth Keled-nemzetségből származó Thyba fia Miklós nyerte adományként V. István királytól. A Guth Keled-nemzetség a Szamos mentéről hozott magyarokkal telepítette újra. A község területe 1416 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 709. Fél. Azelőtt Féli. írott nyomát elsőnek egy 1240-ből fennmaradt nádori végzésben találjuk. 1381-ben a Feelicsalád nevében merül fel. 1390-ben Fele alakban nyer említést. Az 1553-iki adóösszeíráskor a Serédy- és Méreycsalád a földesura. Későbbi birtokosa a Kerekes-familia, majd éberhárdi várföld. A XVIII. században nagyrészben az Apponyi grófok szerzik meg, de birtokkal rendelkezett itt a Jeszenák-, Csenkey- és Draskóczy-család ii. - 25 -