A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

E Ebed. Nem sokkal a honfoglalás ulán keletkezhetett s a galgóci vár tartozéka volt. II. Endre király az esztergomi káptalannak adományozta. A XIII. század derekán birtoka volt itt a Muzslai-családnak, de részben vétel, részben ajándék útján ez a birtok is a káptalan kezére került. I. Albert király 1439-ben kelt diplomájában az esztergomi káptalant ebedi birtokában megerősíti. Az 1609. évi összeírásban Nagy-Ebed néven jegyzik fel, mint az esztergomi érsekség tulajdonát. Az 1696. évi összeíráskor viszont az elpusztult helyek között sorolják fel. Az összeomlásig nagyrészben az esztergomi káptalan uradalma. 1701-ben már állott iskolája, templomát 1732ben építették. Hozzátartozik: Ebedipuszta. A község területe 4152 kat. hold, s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1588. A cseh elnyomást megsínylette. Eberhard. Okleveles első említését 1209-ben találjuk s ez időben vára is volt a Szentgyörgyi és Bazini grófok kezén, nevezettet pedig ez Castelluf Ybreliaarth-nak. Ez a vár később kastéllyá alakult s évszázadokon át az Apponyi-család tulajdonában volt. Az idők folyamán földesura volt Jodok morva őrgróf (1386), majd ismét a Szentgyörgyi és Bazini gróf (1409), később pedig az lllésházyak, Ebergényiek, Zitkovszkyak. Méreyek, Amadék, Apponyiak. Az összeomlás előtt a glóriás emlékű Apponyi Albert grófnak volt itt ezer hold körüli birtoka, amelyet a prágai kormány kisajátított és cseh és morva telepesek között osztott szét. A község területe 1553 kat. hold s lakóinak száma a vissza csatoláskor 922, valamennyi római katolikus. Egeg. Első ismert birtokosa a sági konvent. A XIII. század elején már fennáll. Egy ugyancsak e századból kelt okmány arról tanúskodik, hogy a községet a háborúk annyira megviselték, népessége és javai annyira megfogyatkoztak, hogy IV. László 1275ben az adófizetés és a katonai be»zállásolás kötelezettsége alól mentesítette. A század végén telepítések révén a község újra benépesül. Ekkor Forum de Aghuegh néven szerepel az esztergomi káptalan okleveleiben. A XIV. század első évtizedeiben ismét virágzó községi élet színtere, aminek az a tény is kétségtelen bizonyítéka, hogy a község plébánosát a pápai tizedszedők 1332—1337. évről szóló jegyzéke jelentős tizedadóval tünteti fel. A község, illetve a sági prépostság 1465-ben vásárszabadalmat kap Mátyás királytól. A török megjelenése egyszeriben véget vet a község virágzásának: Egeg másfél évszázadig nyögte a török uralmat. A török kitakarodása után I. Lipót jóvoltából a jezsuita-rend birtokába kerül, Mária Terézia 1776-ban azonban a besztercebányai püspökség javadalmai közé sorolja, miután a jezsuitákat megfosztotta a község birtoklásától. A községhez tartozik Hugómajor és Nagypallagpuszta. A község területe 2143 kat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 640, túlnyomóan r. k. Együázasbást. Kath. temploma már 1397-beii fennállott, de többszöri restauráció megváltoztatta eredeti külsejét. A községét a pápai tizedjegyzékek is megemlítik. Minthogy az ajnácsköi vár közelében fekszik, annak urai gyakorolták a község felett is a 1'öldesuri jogokat. Később a tekintélyes Máriássy-nemzetség, mellettük a Náthay-, Tihanyi- és Trajtler-családok szép úriiakot építtettek a községben, később pedig báró Nyáry Jenő és Trajtler János emeltek itt csinos kúriákat. A község területe 1847 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 726. Egyházia. Osi település és a XV. századig a Szentandrásúri-nemzetség birtoka. 1481-ben a Vízközi nemesek tulajdonában jegyzik fel Szentandrasúr alakban, de 1490-ben már Possessio Eghazfahva alio nomine Zenthandras néven írják. Ez időben birtokos meg itt Zyllew (Szüllő) Mihály is. 1507-ben Egyházy Fábián özvegye itteni javait Miklós pozsonyi prépostnak ajándékozza, majd vétel útján e részeket az Olgyai-család szerzi meg. Örökség révén 1540-ben az Illyésházy- és Saághycsaládra száll, de később legnagyobb birtokosa a gróf Pálffyak. Hozzátartozik Maholánypuszta. A község területe 1183 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 280. Egyházgelle. ősrégi település, már 1253-ban Gala néven a pozsonyi vár birtokállományában szerepel. Miklós comes pozsonyi főispán a gellei udvarnokok instanciájára ezek jobbágyait mentesíti az adózás és szolgáltatás alól. Csallóköz többi részével egyetemben Sedes Gelle elnevezéssel külön érsekséggel bírt s ebben Mátyás királytól megerősíttetvén, 1466még királyi kiváltságokat is kapott. Nem egész egy évszázad múltán, 1553ban történt összeíráskor, mint királyi birtok bír említéssel, összesen négy portával. Ösi katholikus temploma már 1320-ban fennállott. A román és gót stílusban épült templom a Csallóköz egyik legősibb és legérdekesebb műemléke. E templomban temetkezett több egykori gellei földesúr. A községhez tartozó Enyed puszta nevével elsőnek egy 1717-ből származó szerződésben találkozunk, amely is bizonyítja, hogy Enyedi Boldizsár enyedi birtokát eladja Maholányi Antalnak. A község területe 486 kat. hold, lakóinak száma a visszacsatoláskor 245. Vallás szerint róm. kath. 204, réf. 1, ev. 4 és izr. 36. Egyházkarcsa. A nevezetes csallóközi Karcsa-községek egyike, ösi település, kath. temploma 1308-ban már fennállott, mint azt Tamás esztergomi érseknek a községi plébánia levéltárában őrzött oklevele is bizonyítja. A község területe 636 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 124. Egyháznagyszeg. A község helyén először egy kolostor épült és e köré csoportosultak később a lakhelyek. 1264-ben már élénk település állott itt Zeg, Szeg és Zug elnevezések alatt. 1379-ben Egyházasszeg néven szerepel a község. Mielőtt a törökök a kolostort és a községet elpusztították, ez volt a vidék központja. Idetartozott Malomszeg, Ondroko és Surány is. 1663-ban azonban a törökdúlás áldozata lett Egyháznagyszeg és jelentőségét később sem nyerte vissza. A kolostor őrtornyát a törökök használták. Később azonban a visszatelepülő lakosság a tornyot lebontotta és kőanyagából katolikus templomot épített. A hódoltság után ismét benépesül a község, de lakói ekkor már java-