A visszatért Felvidék adattára (Budapest, Rákóczi, 1939)

Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak

rülete 802 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 698. Vallás sze­rint róm. kat. 696, ev. 2. Dobóruszka. A község területe 2099 kat. hold, lélekszáma a vissza­csatoláskor 614. Dulháza. A községhez tartozó kül­területi lakott helyek: Barcigaz, Ci­gánytanya. A község területe 768 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 188. Dunajánosháza. Azelőtt Jánosháza. Ujabbkori település. Pálffy János gróf létesítette 1792-ben s nevét is birto­kosa keresztnevétől vette. A község te­rülete 495 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 316. Dunakisfalud. Azelőtt Kisfalud. Régi nemesi község s a múlt század elején a legnagyobb birtokosa a Nagy­család volt. Hozzátartozik Sárréti tanyák. A község területe 1160 kat. hold s lakóinak száma a visszacsato­láskor 506. Vallás szerint róm. kat. 501, izr. 5. Dunamocs. Az Árpádok alatt ki­rályi várbirtok és a komáromi vár tartozéka. Plébániája 1208-ban már fennállott. A várbirtok egy részét Lő­rinc mester donációban kapta IV. Béla királytól. 1284-ben itt iktatják birtok­ba Rofoy nemest is. A XIV. század­ban három Mocs fordult elő és pedig Nagy-Mocs, Kis-Mocs és Tivadar-Mocs. Zsigmond király 1388-ban koronázási ajándékképen az esztergomi érseknek adta Nagy-Mocsot, amelyet az érsek 1391-ben a Szent István prépostságnak engedett át. 1393-ban Tivadar-Mocsot is megkapja királyi donációként az érsekség, majd meg Billegért cserébe Kis-Mocs falut. Az 1549-iki adóössze­íráskor részben az érsekség, részben a Báthoryak birtoka. Később teljes egé­szében érsekségi tulajdon s az is ma­radt az összeomlásig. A csehek alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik: Ci­gánytelep, Szentjánospuszta. A község területe 3126 kat. hold s lakóinak szá­ma a visszacsatoláskor 1753. Dunaradvány. Legrégibb adatok 1206-ból említik létezését s ez időben a Pető-nemzetség birtoka. IV. Béla egy 1267-ben kelt diplomájában Ra­dowan néven említi és Sixtus eszter­gomi kanonoknak juttatja. 1303-ban Csák Máté martalócai felgyújtják és kifosztják. A XV. században Radványi László komáromi legátus nevében me­rül fel létezése. A török alatt megsem­misült. A néphagyomány szerint V. László király azon a helyen született, ahol a mai református templom áll s ennek emlékére Erzsébet királyné egy kis kápolnát emeltetett. Ez a kápolna az idők folyamán elpusztult š helyén épült később (XVII. század elején) a mai református templom. A történe­lem szerint V. László Komáromban született 1440. II. 22-én, amikor Kot­taner Ilona udvarhölgy megérkezett Visegrádról az ellopott Szent Koroná­val. A radványi hagyomány szerint a királyné udvarhölgye elé jött Komá­romból Radványig, itt kelt át a Dunán s a kiállott izgalmak következtében itt szülte volna meg fiát. A község­hez tartozik Domány, Balogh, Zsitva­tő és Vérth puszta. Vérth pusztán (1256-ban Werth, majd Virt) nyu­gosznak Baróti Szabó Dávid, a neves nyelvész hamvai. Zsitvatő szintén ősi település s már 1075-ben szerepel Si toutui alakban. Nevét az idők folya­mán Sytuatw-nak, Portus de Sytwa­thew-nek írják még. Zsitvatő pusztán egy régi fatörzs áll annak emlékére, hogy a Zsitva torkolatánál kötötte meg 1606-ban II. Rudolf a törökkel a zsitvatoroki békét. A község területe 4900 kat. hold. A lakosság száma a visszacsatoláskor 1514, ebből r. kath. 922, ref. 544, ev. 1, gör. kath. 1, izr. 18, egyéb 28. Határában cseh légionis­tákat telepítettek le. Dunasáp. Azelőtt Sáp. Okleveles említése elsőnek 1256-ból merül fel Botho De Saap alakban. Sápi László 1383-ban itteni birtokát átengedi Hi­deghéti Erzsébetnek. A XVI. századtól a Pálffy grófok birtoka. A község te­rülete 577 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 597. Dunaszerdahely. Már a bronzkor­ban megült hely. A népvándorlás szá­zadai is sok emléket hagytak határá­ban. A honfoglaló magyarság erős földvárat talált itt és így a település folyamatosságát a magyar történelem során is biztosította. Sokáig nemesi község, de részben egyházi birtok is. A termékenj' határ bőségesen ellen­súlyozta a község történelmi és ter­mészeti sorscsapásait. A cseh kor­mány a két évtizedes megszállás alatt minden igyekezetével azon volt, hogy az őslakó magyarságot telepítéssel és birtokszerzésekkel itt is gyengítse, de hasztalan. A községhez tar­tozó külterületi lakott helyek: Adám­puszta, Adormajor, Gányásdűlő, Gom­botásmajor, Langimajor, Somogyima­jor, Sziget, Szigetimajor, Völgyhát­dűlő. A község területe 2691 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 6410. Dunatorony. Azelőtt Torony. IV. Béla egyik 1253-ból fennmaradt okle­vele Csandal néven Tepuz fia Miklós­nak ajándékozza. 1292-ben azonban már Tornyos-Csandal, 1553-ban pedig Thorony alakban írják. A XIII. szá zad végétől a pozsonyi káptalan a bir­tokosa. Hozzátartozik Sóvetőpuszta. A község területe 480 kat. hold s lakói­nak száma a visszacsatoláskor 309. Dunatőkés. Azelőtt Tőkés. Az 1553. évi adóösszeírásban merül fel neve el­sőnek s ez időben a Zomor- és Kondé­család a földesura s maradt is utób­biak kezén a XIX. század elejéig. A község határába a csehek morvákat telepítettek. A község területe 795 kat. hold s lakóinak száma a visszacsato­láskor 318. Vallás szerint róm. kat. 300, ref. 18. Dunaújfalu. Első birtokosának 1445-ből Temesközi Bálint pozsonyi várkapitányt találjuk. A XVII. század végétől a Pálffy grófok birtoka. Szent­Ur nevű kápolnája ősrégi. A község területe 1239 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 527. Dusa. ősrégi település, amelyet 1427-ben Jolsvai György tartott ne­mesi birtokban. Ekkor Dowsa alakban írták nevét a funkcionáriusok. A Má­riássy- és a Kubinyi-családok voltak később hosszú időn át a község föld­birtokosai. Ujabban Hámor Aladár volt a földbirtokos itt, aki ízléses csa­ládi otthont épített a községben. A jobbára evangélikus lakosság 1807­ben építette fel egyháztemplomát. A község területe 671 kat. hold, lélek­száma a visszacsatoláskor 254. — 22 —

Next

/
Thumbnails
Contents